Montázs

Királyi ágyasok, szeretők és kurtizánok

Oscar Wilde: Minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól

A világunkat bizony a szex mozgatja. A történelemben a legnagyobb hatalommal bíró férfiaknak parancsoltak az ágyban azok a „gyenge” nők, akik a társadalom szemében soha fel sem érhettek egy férfihoz. És lám, lám, mégis sok esetben történt az, amit egy nő mondott. A prostitúció nem újkeletű, hiszen a legősibb mesterségként emlegetik. Nézzünk most meg néhány példát a hölgyek és híres klienseik életéből.

Királyi ágyasok, szeretők és kurtizánok
Képünk illusztráció
Fotó: Northfoto

A királyi ágyas, akivel végzett a forradalom

Jeanne Bécu a 18. századi Párizs híres szépsége volt. Dús, szőke hajfürtjei és mandulavágású kék szeme rabul ejtette a francia fővárosban élő arisztokrácia férfi tagjainak szívét. Az akkor 25 éves lány 1768-ban találkozott első alkalommal XV. Lajos francia királlyal, akit azonnal elcsábított. A kortársak által csak Madame du Barry néven ismert kurtizán rövidesen a király hivatalos ágyasa lett, ezáltal pedig aktív szereplője a különféle udvari intrikáknak.

Az özvegy király teljesen nyíltan felvállalta kapcsolatát szeretőjével, aki így még a királyi család közös étkezésein is megjelenhetett. 1770-ben egy ilyen vacsorán találkozott először Madame du Barry és a francia udvarba csak nemrégiben érkezett Mária Antónia, francia névváltozatban Marie Antoinette, a francia trónörökös újdonsült felesége. A tragikus sorsú leendő királyné elborzadt, amikor megtudta, hogy egy közönséges prostituálttal kell együtt mutatkoznia. A két nő között komoly rivalizálás alakult ki az évek során, és kettejük kapcsolata csak tovább romlott, amikor Mária Antónia fültanúja volt, ahogy a királyi ágyas társasága édesanyját – Mária Terézia osztrák császárnét és magyar királynőt – gúnyolta.

A hercegnő ezután, figyelmen kívül hagyva minden udvari protokollt, azt is megtagadta, hogy egyáltalán szóljon Madame du Barryhoz. Az ágyas ezért dühösen panaszkodott is XV. Lajosnak, aki emiatt magához kérette az osztrák nagykövetet. A nagykövet ezután mindent elkövetett, hogy rávegye Mária Antóniát a békülésre. Ha ezt ugyan nem is, de legalább annyit sikerült elérnie, hogy a hercegnő legalább indirekten szólt a királyi ágyashoz: „Milyen sokan vannak ma este Versailles-ban” – jegyezte meg egy fogadás alkalmával, miközben Madame du Barry mellett állt. Mivel közben nem tekintett a király szeretőjére, így lényegében ráhagyta, hogy eldöntse: neki szóltak-e egyáltalán a szavai.

Madame du Barry XV. Lajos halála után egy apácazárdában élt, de nem adatott neki hosszú és békés öregkor. A francia forradalom idején letartóztatták, és azzal vádolták, hogy királypárti emigránsokat segített külföldre menekülni. A Forradalmi Törvényszék 1793-ban árulás miatt halálra ítélte és a guillotine alá küldte.

A színésznő, akinek a fiából herceg lett

Nell Gwynn színésznőként kezdte a karrierjét a 17. századi Angliában. Bár nem tudott írni és olvasni, szorgalmasan tanulta a színészmesterséget – igaz, gyakran pletykálták róla, hogy az előrejutásért összeállt híres férfi színészekkel is. Bármennyi is legyen igaz ezekből a pletykákból, Nell az 1660-as évekre a Stewart-restauráció korszakának ünnepelt előadójává vált, és a legfelsőbb udvari körökkel is kapcsolatba került.

Rövidesen II. Károly angol király szeme is megakadt az alig 18 éves színésznőn, és 1668-tól egyike volt a király 13 szeretőjének. Ugyan az uralkodó sosem ismerte el őt hivatalosan, így Nell Gwynn semmilyen címet nem kapott a Károly mellett töltött évei alatt, de azt sikerült elérnie, hogy egyik közös gyermekük nemesi címet kapjon. Nell Gwynn leszármazottai így az angol arisztokrácia tagjaiként a mai napig is viselik St. Albans hercegének címét.

A londoni bordélytól a francia udvarig

Emma Elizabeth Crouch 1835 körül született Londonban. Fiatal korában Franciaországban tanult egy egyházi bentlakásos iskolában, ahol magasan művelt fiatal hölggyé nevelkedett. Londonba visszatérve szigorú anyai nagyanyjával élt egészen addig az estéig, amely megváltoztatta az életét. Egy nap, hazafelé tartva az utcán, egy idősebb férfi lépett hozzá, és elvitte magával egy kocsmába, ahol leitatta a lányt, majd végül elvette a szüzességét. Amikor Emma másnap felébredt a férfinak már hűlt helye volt, mindössze egy 5 fontos bankjegyet hagyott maga után – ami abban a korban nagy pénznek számított.

Valószínűleg ezen élmény hatására döntött úgy, hogy prostituáltnak áll. Kezdetben egy hírhedt londoni bordélyban kezdett dolgozni, majd hamarosan továbbállt Párizsba. Célja ekkor már egyértelműen az volt, hogy „kitartott” asszony legyen, akinek életét gondosan kiválogatott szeretői finanszírozzák. Bár a francia fővárosban kezdetben egyszerű utcai prostituáltként kellett tengetnie napjait, fokozatosan sikerült felküzdenie magát az előkelő és gazdag réteg hálószobáiba. Ekkoriban vette fel a Cora Pearl nevet, és a Párizsban töltött évei alatt olyan hírességeket is a szeretői között tudhatott, mint a holland trónörökös vagy éppen III. Napóleon császár unokatestvére, Napóleon Joseph Charles Paul Bonaparte.

Cora Pearl az 1860-as évekbeli Párizs valóságos „celebjévé” vált, hiszen nem álltak távol tőle a látványos és megbotránkoztató cselekedetek sem. Egy alkalommal szinte teljesen meztelenül, „Éva kosztümben” jelent meg egy jelmezbálon, míg egy vacsora alkalmával egy hatalmas tálon vitette be magát, mint a következő „fogást”. Előszeretettel használta ki szeretőinek egymás iránti féltékenységét annak érdekében, hogy saját tarifáját emelhesse. Fénykorában akár 10 ezer frankot is elkért egyetlen vele töltött éjszakáért.

Akinek még a kényelmes nyugdíjas lét is kijutott

Catherine Walters a 19. századi London igazi divatdiktátora volt. A gyönyörű és intelligens hölgy rendszeresen elkápráztatta rajongóit, amikor rendkívül szűk ruháiban lovagolni indult a Hyde Parkban. Nemcsak az egyszerű emberek, de az igazi előkelőségek is a lábai előtt hevertek. Szeretői közé tartozott a walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király, III. Napóleon császár és a francia pénzügyminiszter, Achille Fould is.

Más híres prostituáltakkal ellentétben Catherine hosszú életet mondhatott magáénak, és fiatal korában gyűjtött vagyonát sem herdálta el. 1920-ban, 81. születésnapja előtt pár héttel hunyt el otthonában.

Kapcsolódó írásaink