Montázs
Van-e magyarázat a lengyel „görbe erdőre”?
Mégis mi ütött ezekbe a lengyelországi fákba?

Ez az erdő ugyanis merőben más, mint amit megszokhattunk. Fáinak törzsei furcsán deformáltak: egy picikét elindulnak a törzsek a földből, majd rendellenes irányt vesznek és nem az ég felé törleszkednek, hanem egy drámai kanyart vesznek és csak utána nőnek a megszokott formában. „J” betűket formálnak.
Sokféle történet járja, hogy vajon mi történhetett a fenyőkkel?
Az egyik legvalószínűbb és reálisabb magyarázat egy néhai nagy havazásra vezethető vissza. Azt mondják, a facsemeték ültetését követően nem sokkal lehetett, hogy egy óriási havazás temethette be a tájat és nem is nagyon jött a korai olvadás, hosszú ideig fedte hótakaró a talajt és a csemetéket is, akik eldeformálódtak az extrém körülmények között.
Egy másik feltételezés szerint körülbelül 1925-28 tájékán telepíthették az erdőt, ahol a gazdaság dolgozói szánt szándékkal módosították a fenyők eredeti növekedésének módját. Úgy magyarázzák, hogy körülbelül 10 évesek lehettek a fák, amikor ezt a rendellenes kanyarulatot tervezték az erdészek, annak érdekében, hogy később bútorokat, hajókat készíthessenek a már manipulált fákból. A II. világháború idején elhagyatottá vált az erdőgazdaság, a fák pedig csak nőttek és nőttek… mára pedig ebben a formában lehet megfigyelni őket. Az erdészek tehát felismerhető ökológiai ujjlenyomatot hagytak.
Olyan spekulációk is napvilágot láttak, hogy a terület a bolygó egy olyan pontján van, ahol sokkal erősebb a gravitáció — ezért a speciális forma.
Szerencsére a fák egészségesek: hiába az átlagostól eltérő alak, az égbe törnek, magasak és minden rendben van velük. Szépen példázza az eset, hogy ezek az növények felettébb reziliensek: hiába lesz egy törés az életvonalukon… folytatják az útjukat!