Egyes meditálók akár hét napra is ki tudják kapcsolni a tudatukat

Ezt az egyedülálló, ám kevéssé értett jelenséget egy idegtudósokból, pszichiáterekből és matematikusokból álló nemzetközi csapat tanulmányozta.

A szerzők szerint létezik „egy meditáció által kiváltott esemény, amelyet a pali nyelven (a théraváda buddhizmus liturgikus nyelve) nirodha samapatti (NS) néven ismernek, ami szó szerint azt jelenti: a megszűnés elérése. Az NS-t a tudat teljes hiánya jellemzi, és „különbözik az alvástól, és nem hatnak rá a külső ingerek" – mondják a kutatók. „Vagyis nem lehet őket felébreszteni ebből az állapotból".

Továbbá, miután kilépnek az NS-ből, a meditálók állítólag mélyreható tudatváltozásokon mennek keresztül, ami gyakran a tisztánlátás, a nyitottság vagy a felismerések hirtelen érzését eredményezi. Bármennyire is valószínűtlennek tűnik ez, a szerzők ragaszkodnak ahhoz, hogy vannak olyan fejlett meditálók, akik egyedülálló módon képesek laboratóriumi körülmények között következetesen és biztonságosan előidézni ezeket az állapotokat.

A kutatók saját kísérleteik közül néhányat felvázolva, amelyekkel ennek a szokatlan képességnek a végére akartak járni, két olyan laboratóriumi kísérletet írnak le, amelyekben meditálók agyi aktivitását elektroenkefalográfiával (EEG) mérték. Az elsőben egyetlen személy egy nirodha néven ismert élményen ment keresztül, amely abban különbözik az NS-től, hogy inkább egy pillanatnyi tudatvesztést jelöl, mint tartós transzot.

Az eredmények azt mutatták, hogy az esemény az alfa agyhullámok szinkronizációjának csökkenésével járt, ami a szerzők szerint a különböző agyterületek közötti információcsere fokozatos csökkenésére utalhat, és végső soron a nirodha során a tudatból való „kivágás" élményére.

Második kísérletükben a kutatók az alfa-szinkronizáció hasonló csökkenését tapasztalták, amikor egy meditáló egyetlen NS-nek vetette alá magát. Érdekes módon a továbbiakban kifejtik, hogy az azonos alfajelenségek jellemzően a nyugtatók és altatók, például ketamin és propofol hatása alatt álló betegeknél figyelhetők meg.

Annak ellenére, hogy a szerzők nem tudják megmagyarázni, hogyan képes a meditáció ilyen állapotot előidézni, azt állítják, hogy a mély meditáció arra ösztönzi az agyat, hogy lemondjon számos normális folyamatáról, például arról, hogy folyamatosan reflektáljon a külvilágról, és a saját elvárásain alapuló valóságérzetet alkosson. Így, amikor a meditatív relaxáció egy bizonyos küszöbértékét elérjük, „az NS az ébrenlét vagy a tudatosság elvárásának végleges elengedését tükrözheti".

Amint ez bekövetkezik, a normális agyhullám-szinkronizáció ezt követő összeomlása kiválthatja a kortikokortikális kommunikáció károsodását, és így a koherens tudatos élmény elemeinek összekapcsolásának kudarcát.

Ebben a szakaszban azonban a szerzők elismerik, hogy elméleteik és hipotéziseik erősen spekulatívak, és hogy sokkal több kutatásra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessük megérteni, hogyan jön létre a nirodha samapatti.