Szinte teljesen eltűntek a fecskék Magyarországról

Szakértői vélemények szerint az elmúlt években mintegy 600 millió fészkelő madár tűnt el az Európai Unióból. A fecskék száma is egyre jobban csökkent az EU-ban, sokkal kevesebb egyeddel találkozhatunk manapság, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Míg Európában az erdei madárfajok állománycsökkenése 3 százalékos volt 1980 és 2020 között, addig a mezőgazdasági területekhez köthetően ez az érték 57 százalék ugyanezen időszakon belül.

A Birdlife International, vagyis a Madártani Szervezetek Világszövetségének 2022-es tájékoztatója a korábbi évekhez hasonlóan szomorú képet fest az élőhelyek állapotáról. A tájékoztatóban számos probléma közül kiemelik a nagyüzemi termelés negatív következményeit. A jelentés sorra veszi a madárfajokat veszélyeztető tényezőket.

Az agrárterületek növekedése és a hasznosítás növekvő intenzitása jelenti a legnagyobb veszélyt a madarakra nézve, amely a veszélyeztetett fajok 73 százalékát érinti.

Az egyre jelentősebb gépesítettség, a műtrágya- és növényvédőszer-használat, a gyepterületek szántófölddé alakítása miatt Európában 70 százalékkal csökkent az agrárterületeken élő madárfajok állománya 1980 óta.

A nem fenntartható fakitermelés és erdőgazdálkodás szintén jelentős probléma, hiszen évente több mint 7 millió hektár erdő tűnik el, amely a veszélyeztetett madárfajok felét érinti.

Az éghajlatváltozás hatása sem elhanyagolható, a veszélyeztetett fajok 34 százalékára már most is hatással van, és feltehetően egyre nagyobb problémát fog jelenteni rövid idő alatt.

Az állománycsökkenésnek, mint tudjuk, számos oka van, a növénytermesztők szinte évről évre újabb és újabb mezőgazdasági kártevő rovarokkal találkozhatnak, az állattartók pedig sokszor joggal féltik állományukat a betegségeket terjesztő szúnyogfajoktól. Emiatt a rovarevők szerepe, akár a fecskéké, egyre inkább nagyobb jelentőséggel bír, hiszen egy madár, amíg itt tartózkodik körülbelül 1 kg rovart megeszik, és teszik ezt környezetterhelés nélkül. Belátható, hogyha egy-kétmillió fecske hiányzik, akkor egy-két millió kilogramm rovar marad a „nyakunkon”! Szakértők szerint az elmúlt néhány évben szerencsére sikerült megállítani a csökkenést, az állományt visszaerősíteni viszont már nem. A növekedésben leginkább a költési siker javításával tud segíteni az ember.

A tavaszi időszakban fészeképítésre alkalmas sarazó helyek kialakításával vagy műfészek telepítésével is segíthetjük a fecskepopuláció növekedését. A két leggyakoribb fecskefaj közül a molnárfecske Magyarországon általánosan elterjedt, városi környezetben még a füsti fecskénél is gyakrabban fordul elő. Előbbi zárt fészket épít egészen a tető síkjáig feltolva, kis bejárati nyílással, míg utóbbi nyitott fészket épít, a tető síkjától távolabb, attól akár méterekkel is lejjebb. Teszi ezt elsősorban istállók belső részeiben, a molnárfecske inkább épületek eresze alatt vagy ablakok és erkélyek beugróiban szívesen építkezik, így a városokban és a lakótelepeken is megjelenhet. A füsti fecskére jellemző, hogy kötődik a falusias környezethez, ahol az állattartás számára optimális környezetet nyújt.

Ahhoz, hogy a molnár- és füstifecske-állományunk növekedésnek induljon, vagy legalább szinten tartsuk azt, fontos az évről évre használt fészkek megóvása a lehetőségek szerinti bővítése. Ezt akár saját kezűleg elkészített vagy megvásárolható műfészkekkel is megtehetjük.

A MME honlapján számos információt talál az érdeklődő, és fontos gyakorlati tapasztalatok olvashatók a műfészkek kihelyezésével kapcsolatban:

– ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol évek óta nincs fecske, akkor a fészekfoglalás esélye szinte nulla;

– ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol van istállózott állat, akkor a foglalás esélye magas;

– ha lakott fészek mellé teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye a legmagasabb;

– ha jószág és fecske hiányában, de tömegesen (minimum 15–20, max. akár több száz) teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye (néhány év távlatában) szintén igen magas.

Ezért az MME azt javasolja, hogy mesterséges molnár- és füstifecske-fészkeket

• egyesével vagy kis számban elsősorban lakott istállók közelébe vagy lakott fecskefészek mellé, kisebb-nagyobb működő fészektelepek bővítésére helyezzük ki; ebben az esetben a területen mozgó fecskék látványa odavonzza a fajtársakat, így nagyobb az esélye annak, hogy a műfészkekbe is beköltöznek a madarak;
• tömegesen kihelyezve (minimum néhány tucatnyit, de akár több százat is) ott is nagyon magas a madarak beköltözésének esélye, ahol nincs lakott istálló, illetve fecskék sem költöttek évek óta;
• a fecskék műfészkekbe költözését, visszatelepülését segítheti, ha a közelben sárgyűjtőhelyet is létesítünk, mert fészeképítőanyag hiányában a sár csillogása vonzza a madarakat;
• ha pedig egyszer már beköltöztek a fecskék, akkor számíthatunk arra, hogy a madarak évről évre visszatérnek.

Most ugyan a vonulás időszakában vagyunk, de a jövő évre érdemes műfészkekkel felkészülni, ha azt szeretnénk, hogy körülöttünk újra fecskéket csodálhassunk. A hazai füsti fecskék telelőterülete a Szaharán túl, attól délre található. Az őszi vonulás augusztus közepétől szeptember középéig tart. Az ezt követő időszakban látott füsti fecskék már a vonulásuk során az északabbról érkező madarak. A molnárfecske esetében figyeltek már meg szeptember végén is költést, így a legkésőbb indulók vonulása októberben is előfordulhat, de a tömeges vonulás szeptemberben zajlik. A telet a molnárfecske is a Szaharától délre tölti.

Az utazás előtti felkészülés leginkább az evésről szól, hiszen a fecskék hosszú távú vonulók, amelyhez rengeteg energia kell. A fecskék képesek naponta ezer kilométert megtenni, és 3 napig is repülhetnek folyamatosan. Így a hosszú út előtt hetekig falják a rovarokat, hogy megfelelő mennyiségű zsírt halmozzanak fel. Ezt a folyamatot „hiperevésnek” nevezik, amelynek köszönhetően egy-két hét alatt akár meg is duplázhatják testtömegüket. Szükségük is lesz az energiára, a több ezer kilométeres, időnként szélsőséges vidékek felett átívelő útjuk alatt. Kitartásukat bizonyítja az is, hogy a fecskék például eltérően a gólyáktól, nem megkerülik a Földközi-tengert, hanem keresztülrepülnek felette, így akár egy hét alatt elérik afrikai telelőhelyeiket a kontinens középső és déli részén.