Montázs
Monaco valóságos adóparadicsom
De nem csak ezért költöznek oda világhírű sportolók
Aki a kilencvenes években nézett Formula–1-es közvetítéseket, már akkor hallhatta, hogy temérdek sportoló költözik Monacóba, méghozzá egyetlen ok, az adózás miatt. Azóta még többen választották lakhelyül az európai hercegséget, ahol továbbra is a kedvezményes adókörnyezet a legnagyobb vonzerő – de korántsem az egyetlen.
Felhozhatnánk példaként rögtön a független városállam időjárását, miután 300 feletti a napsütéses napjainak száma évente, ráadásul földrajzi elhelyezkedése is kedvező, hiszen Európa fővárosai rövid (repülő)útra vannak, és akkor még nem említettük a nyilvánvaló vízparti fekvését.
Ám ennél azért többet nyomnak a latba a jelentős anyagi előnyök, konkrétan, hogy egy 1869-es tiltóhatározat óta – bizonyos kivételekkel – Monacóban nincs személyijövedelem-, illetve vagyonadó sem.
Miért van nagyon kevés amerikai sportoló a monacói lakosok között?
Az egyik kellemetlen kivételt az itt lakó francia állampolgárok jelentik, akikre a kétoldalú államegyezmények miatt az anyaország adószabályai vonatkoznak. Hasonlóan pechesek az amerikaiak, akiket hazájuk adószabályai utolérnek a Föld bármely pontján. Ahogy a Fox Rotschild nemzetközi adóügyi osztályának társelnöke, Jerry August fogalmazott:
„Hiába lakik egy amerikai Monacóban, ugyanúgy fog adózni, mintha Manhattanben élne.”
Franciaországgal és az USA-val együtt 35 országgal kötöttek ilyen kétoldalú megállapodást, de aki ezen szerződés hatályán kívül esik, annak nagyon is megéri Monacóba költöznie.
Ehhez ráadásul nem kell sok minden – már azok szintjén, akiknél egyáltalán szóba jöhet, hogy a világ egyik legdrágább miniállamában tartózkodjanak életvitelszerűen. A kvázi adómentességet biztosító tartózkodási engedélyhez a következők szükségesek:
- egy lakás vagy ház birtoklása vagy bérlése,
- bankszámla létesítése és fenntartása minimum 500 ezer euróval (192,2 millió forint) rajta,
- szerződéskötés legalább egy közüzemi szolgáltatóval,
- büntetlen előélet,
- személyes interjú a helyi biztonsági bizottsággal.
Milyen előnyökkel jár Monaco a gazdagok számára?
A folyamat általában két hónap alatt lemegy, az Európai Unió, illetve a társult nemzetek polgárai közvetlenül Monacóhoz fordulhatnak az igényükkel, de az amerikaiak például előbb Franciaországtól kénytelenek hosszú távú tartózkodási engedélyt kérni.
A világhírű sportolók közül a svéd teniszező, Björn Borg volt az egyik úttörő, aki a hetvenes évek végétől egy évtizedet töltött el Monacóban, miközben halomra nyerte a Grand Slameket. Ám egyben intő példa is az övé, mert a sportpályafutása végeztével hazaköltözött Svédországba, ahol a helyi adóhatóság nyomban benyújtotta a számlát – történt mindez a divatcége megrendülésével egy időben.
A hercegségben nemzetközi jogi tanácsadóként dolgozó Andreas Bosse szerint mindenki tudja, hogy Monacóban szép az idő, de mégsem ezért, hanem a kedvező adókörnyezet miatt mennek oda a külföldiek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a közhiedelemmel ellentétben az előnyök korántsem akkorák.
Merthogy a sportolók alapvetően ott kötelesek adózni, ahol a jövedelmük keletkezik – ami persze vitatható. Egy teniszező esetében az ugyan nem kérdés, hogy ha a US Openen jut pénzdíjhoz, akkor New York okán az Egyesült Államok a bevételi helyszín, csak aztán Monacóban nem kell még egyszer a terheket megfizetnie.
Zavarosabb a helyzet a reklámtevékenységből, illetve a közösségi médiából származó bevételekkel, hiszen nehezen behatárolható, földrajzilag hol végezték a tevékenységet, amelyből a globális platformokon elérhető produkció/termék utáni pénz érkezik.
További előnye Monacónak, hogy annyi ott a gazdag és híres ember, hogy senki sem számít átlag felettinek, következésképp nyugodtan lecsoszoghat a közértbe, senki sem fogja megállítani egy szelfire, mert a pénztárnál előtte és mögötte is dollármilliomos vagy inkább -milliárdos áll.
Kik Monaco leghíresebb külföldi lakói?
Összességében 139 nemzet szülöttjének jegyzik első számú és állandó lakcímeként Monacót, különösen sokan jönnek ide az egyéni sportot űzők közül.
Hemzsegnek például a teniszezők, illetve a Formula–1-es versenyzők, akiknek külön poén, amikor a Monacói Nagydíjat a mindennap besétált utcákon tartják – habár a szintén itt élő, holland Max Verstappennek például teljesen mindegy, hol van a futam, mostanság mindig és mindenhol nyer.
Mindenesetre a férfi egyes tenisz-világranglista első tíz helyezettjéből öt itt él, és a közéjük tartozó dán Holger Rune arra is felhívta a figyelmet, hogy miként Dubaj, úgy Monaco is egyéb előnyökkel bír:
„Dánia nagyszerű ország, viszont nincs sok teniszezője. Úgyhogy nekem az itteni létesítmények és edzéspartnerek minősége is rendkívül fontos. Otthon nem kapnám meg ugyanezt.”
Szintén itt él a szerb világelső, Novak Djokovics is, aki a hó elején rekordot javított a 24. Grand Slam-sikerével, és csak az elmúlt 12 hónapban 38,4 millió dollárt (13,8 milliárd forint) keresett a Forbes szerint, amely nyomban megjegyezte: a monacói lakhelyével ebből milliókat óvhatott meg az adózástól. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ő az ötödik leggazdagabb teniszező a világtörténelemben.
