Akár el tudjuk képzelni, akár nem, a sárgarépa színe eredetileg lila volt

A sárgarépa története homályos, de szakemberek szerint valószínűleg az ókori perzsiáig vezethető vissza, ahol a lila és sárga fajtákat termesztették. Háromezer évvel ezelőtt ezeket a korai sárgarépákat édes, földes ízük miatt nagyra tartották, és népszerű gyógynövényként használták. Valójában eredetileg talán inkább aromás levelei és magjai miatt vetették, és a gyökereit figyelmen kívül hagyták; nagyjából abban az értelemben hasznosították, ahogyan a sárgarépa egyes rokonait (például a petrezselymet vagy a koriandert) ma ismerjük.

A ZME Science online tudományos portál szerint a rómaiak ugyanígy használták a sárgarépát, de a gyökerét is megfőzték. Ebben az időben viszont már legalább három sárgarépafajta létezett.

A Krisztus utáni 6. században a görög orvos, Dioszkoridész 1. századi gyógynövény- és gyógyszerkönyvének, a de Materia Medicának egy példánya megemlíti ezeket: a szöveg szerint „a gyökeret meg lehet főzni és ehető is„.

A növény eleinte leginkább az arab világban vált népszerűvé, majd a mórok vitték be Spanyolországba. A modern sárgarépa a 11. századra már meghonosodott. És bár a 11. századi zsidó és arab tudósok vörös és sárga sárgarépát is emlegetnek a feljegyzéseikben, az Afganisztánból behozott lila sárgarépa fajtája vált uralkodóvá. A 17. századra ezek a sárgarépák terjedtek el Európában, Kínában és Japánban. Aztán jöttek a hollandok.

A holland Orange-ház tiszteletére kapott új színt.

A 16. század végén a holland termelők elkezdték kutatni és tesztelni, hogyan tudják javítani a zöldségek minőségét. Lila, sárga és fehér sárgarépa alapanyagokkal kísérletezve mutáns törzseket vettek, és elkezdték keresztezni őket.

Fokozatosan, számos generáció után jutottak el a ma ismert, édes narancssárga fajtához, amely a kártevőkkel szemben is ellenállóbbnak és jobb ízűnek bizonyult.

A holland termesztőknek azonban egy másik céljuk is volt. Olyan sárgarépát akartak létrehozni, amely kifejezetten a nemzeti identitásukhoz kötődik. Úgy hírlik, a narancssárga színt az akkori holland királyi család, az Orange-ház tiszteletére választották.

Az új, narancssárga sárgarépa gyorsan vált egyre népszerűbbé, és nem telt el sok idő, mire elkezdte felváltani a régebbi lila és sárga fajtákat.

Mindez leginkább a nagyobb terméshozamának és édesebb ízének volt köszönhető, amely a termelők és a fogyasztók számára egyaránt vonzóbb választássá tette. De persze a holland kereskedők lobbija is segített.

Néhány történész máig vitatja ezt a verziót, akik azt állítják, hogy a holland nemzeti eredetnek vajmi kevés köze van a sárgarépa változásához – és tényleg nincs túl sok tény, amely ezt alátámasztaná. Akárhogy is történt, a történelem azt jegyezi, hogy a 17. századtól kezdve a sárgarépa túlnyomó többsége narancssárga lett.

A lila sárgarépától a narancssárgáig.

A színváltozást kémiai szempontból a karotin nevű pigment okozza, amely nagy koncentrációban található a narancssárga sárgarépában. Ez adja a zöldség élénk narancssárga színét, és egyben az A-vitamin gazdag forrása, amely az emberi egészség szempontjából létfontosságú mikrotápanyag.

A lila sárgarépa kevesebb karotint és több antociánt tartalmazott, a piros, kék és lila gyümölcsökben és zöldségekben található antioxidánsok egy csoportját.

Az antociánok szintén fontosak az emberi egészség szempontjából, de más tápértékkel rendelkeznek, mint a karotin. A sárgarépa szelektív nemesítése végül csökkentette az antociánok mennyiségét a lila sárgarépában, miközben növelte a karotin arányát.

A sárgarépa-nemesítés azonban ma sem állt le. a kutatók új, tápanyagokban sűrűbb és vitaminokban gazdagabb fajtákon dolgoznak.

A Texas A&M Egyetem Zöldségfejlesztő Központja például tovább folytatja a sárgarépa szelekcióját, és lila héjú, ám narancssárga húsú sárgarépát hozott létre, amely rákmegelőző anyagokban gazdag, és magas tápanyag-koncentrációval rendelkezik.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, gondos szelektív nemesítéssel a sárgarépa színeinek egész sorát kaphatjuk meg.

De még ha ezt sokan tudják is, lila színűként kell gondolnunk a sárgarépára, az még mindig megdöbbenti az embert. Emellett a lila és a fehér fajták ma már inkább csemegeként jelentek meg a piacon, és láthatóan újra nagy népszerűségnek örvendenek.

Szóval ki tudja: lehet, hogy még nem hallottuk az „utolsó szót” a sárgarépa színéről. Nem tudhatjuk, hogy mit tartogat a jövő a zöldség számára. Vajon milyen színek jöhetnek szóba legközelebb?