Montázs
Mik azok a pink csövek Berlin városában?
Mindig, mindenhol jelen vannak. De vajon mi célt szolgálnak?

Bármerre is járunk, felfigyelhetünk a többnyire élénk pink csőhálózatra: sokszor tekergő, indokolatlanul sokszor kanyarral megtört, néha picit rozsdás csövekkel találkozhatunk, amelyek talán gázvezetékek lehetnek? Netán egy teljes várost lefedő művészeti projekt? Esetleg hulladékfeldolgozáshoz szükséges hálózat? Egyik sem!
Sokan nem tudják, de Berlin egy lápvidékre épült: maga a neve is a szláv ‘brlo’ vagy ‘berl(o)' kifejezésekből származik, ami ingoványos, vizes talajt jelent. Ebből pedig következik az is, hogy egy nagyobb építkezés, felújítás folyamán technikai problémákba futhatnának bele, ami a mocsaras aljzatnak lenne köszönhető. Berlin-szerte rengeteg az építkezés, hatalmas mennyiségű talajvizet kell kiszivattyúzni a földből, hogy ezek jól haladhassanak. Gyakorlatilag ezek a pink csövek lecsapolják a talajt, és azért kell belőlük sok-sok kilométernyi, mert az építkezések/felújítások rendre el is húzódnak.
De miért olyan hepehupásak, kanyargóak, és főleg minek köszönhető a színük? Az első kérdésre a választ a hideg időjárás kicselezése adja meg: amikor hűvösre, hidegre vált az idő Berlinben, simán fagykár, zsugorodás keletkezhetne a csövekben, ám a kanyargós konstrukció nem engedi ezt. Összesen egyébként körülbelül 60 kilométernyi pink csövet találunk a városban.
A színük a Pollems cégnek köszönhető, akik 1992-ben közvéleménykutatást tartottak a gyerekek körében, hogy mi a kedvenc színűk. A pink nyert. És hogy hova megy a kiszivattyúzott víz? Csatornákba, a Spree-be vagy egy hatalmas charlottenburgi keringetőtartályba, ami önálló műalkotás, és ennél szebben semmi sem reagálhatna a pinkségre.