Az 1980-as évek óta csökken a sorozatgyilkosok száma

Az 1990-es években Michael G. Aamodt, a Radfordi Egyetem törvényszéki pszichológia tanára egy feladatot adott az osztályának: készítsenek egy profilt a sorozatgyilkosokról, amely tartalmazza a gyilkosságok idővonalát, az élettörténetüket, az alapvető demográfiai adatokat és a bűncselekményeikre vonatkozó információkat. A projekteket eleinte egy fiókban tárolták, és csak évekkel később kerültek fel az osztály honlapjára. Végül az információk átkerültek egy adatbázisba, és ez egy saját projekt lett, amelynek célja a sorozatgyilkosokról szóló legátfogóbb adatbázis létrehozása.

Az FBI sorozatgyilkosokra vonatkozó definícióját (olyan emberek, akik két vagy több áldozatot, külön-külön elkövetett esemény során megöltek) használva a Radford Egyetem és a Florida Gulf Coast Egyetem kutatói a világ minden tájáról dokumentálták a gyilkosokat, és néhány igen érdekes megállapításra jutottak.

Például az Egyesült Államokban van a legtöbb feljegyzett sorozatgyilkos, az 1900-as évtől kezdve 3613-an. Ez a világ sorozatgyilkosainak 67 százaléka, egy olyan országban, ahol a világ lakosságának 4,35 százaléka él. A következő legközelebbi ország Anglia, 167 gyilkossággal. Japán (137), Dél-Afrika (123), India (121) és Kanada (119) még olyan ország, ahol 100-nál több sorozatgyilkost azonosított az adatbázis.

Az adatok 1900-as kezdete óta a sorozatgyilkosok mintegy 11 százaléka nő volt, a női sorozatgyilkosok aránya az évek során csökkent a férfiakéhoz képest. Az 1930-as évek előtt a sorozatgyilkosok nagyjából egyharmada volt nő, ami 1980 óta körülbelül hat százalékra csökkent. A női sorozatgyilkosok nagyobb valószínűséggel használtak mérget, mint a férfi sorozatgyilkosok, és elsődleges indítékként anyagi haszonszerzés céljából öltek. A férfi sorozatgyilkosok eközben nagyobb valószínűséggel öltek saját örömükre úgy, hogy lelőtték vagy megfojtották áldozatukat. A női sorozatgyilkosok áldozatai nagyobb valószínűséggel családtagok, mint a férfi sorozatgyilkosoké, akik inkább nem családtagokat ölnek.

A bűncselekményeket tovább bontva az adatbázisban további, meglehetősen bizarr tények is találhatók. Ezek között szerepel az az információ, hogy a sorozatgyilkos megette-e áldozatát (a férfi sorozatgyilkosok mintegy 1,8 százaléka tette ezt, míg a női sorozatgyilkosok 1,3 százaléka), hogy előfordult-e nekrofília (a férfi sorozatgyilkosok 3,4 százaléka tette ezt, míg a női sorozatgyilkosok 0,4 százaléka), és hogy ivott-e áldozata véréből (a férfi sorozatgyilkosok 0,7 százaléka, a női sorozatgyilkosok 0,4 százaléka).

Az adatokból még egy dolog kiderül, hogy a sorozatgyilkosok által elkövetett gyilkosságok száma az Egyesült Államokban az 1980-as évek abszolút csúcspontja óta csökkent. Csak 1987-ben 404 áldozatot követeltek. Az 1980-as években 150 olyan sorozatgyilkos volt, aki két vagy több áldozatot ölt meg, 104 olyan, aki három vagy több áldozatot ölt meg és 104 olyan volt, aki három vagy több áldozatot ölt meg.

Azóta meredek csökkenés tapasztalható: az 1990-es években 138 sorozatgyilkos ölt meg két vagy több áldozatot, és 89 olyan volt, aki három vagy több áldozatot ölt meg. A 2010–2018 közötti időszakban (a legutóbbi frissítés idején ez az adatbázisban szereplő utolsó olyan év, amely teljes adatokkal rendelkezett) mindössze 43 olyan sorozatgyilkos volt, aki két vagy több áldozatot ölt meg, és 23 olyan, akinek három vagy több áldozata volt.

A kutatók ezt a csökkenést több tényezőnek tulajdonítják. Egy része a bűnüldöző szervek általi jobb felderítésből adódhat (például a biztosítási csalások esetében), ami azt jelenti, hogy a pénzügyi indítékkal rendelkező sorozatgyilkosok kisebb valószínűséggel maradnak észrevétlenek, és így vagy elkapják őket, mielőtt a sorozatgyilkos definíciójának megfelelnének, vagy teljesen elállnak az anyagi haszonszerzés céljából elkövetett gyilkosságoktól.

A tapasztalt sorozatgyilkosok és az első áldozatukat kereső potenciális sorozatgyilkosok számára is csökkentek a lehetőségek.

„A szigorúbb feltételes szabadlábra helyezési politikák miatt kevesebb potenciális sorozatgyilkos került vissza az utcára" – írja a kutatócsoport a 2020-as jelentésben. „1950 óta az Egyesült Államokban az adatbázisunkban szereplő sorozatgyilkosok 16,8 százaléka gyilkolt újra, miután egy korábbi gyilkosság miatt szabadult a börtönből. Ez a szám, valamint az a tény, hogy az amerikai sorozatgyilkosok 79 százaléka töltött időt börtönben az első gyilkossága előtt, alátámasztja a hosszabb börtönbüntetések és a sorozatgyilkosságok gyakoriságának csökkenése közötti összefüggést".

A lehetőségek csökkentek az autóstoppolás visszaszorulása óta.

„Csökkent a magas kockázatú célpontok elérhetősége a sorozatgyilkosok számára. Vagyis kevesebb ember stoppol, kínál fuvart idegeneknek, és sétál iskolába" – folytatta a kutatócsoport. „A sorozatgyilkosok áldozattípusainak legnagyobb csökkenése 1980–1999 és 2000–2017 között volt, a stoppal kapcsolatos és a bevásárlóközpontokból történő elrablások, valamint a mozgássérült autósok vagy jó szamaritánusok száma megfogyatkozott.