A magas intelligenciájú emberek lassabban válaszolnak komplex problémákat felvető kérdésekre

Amikor azonban a problémák egyre nagyobb kihívást jelentenek, a helyzet megfordul, legalábbis egy bizonyos típusú kérdés esetében. Ezekkel szembesülve az intelligens emberek időt szánnak rá, de sokkal nagyobb valószínűséggel találják el a helyes választ. Az eredmények felborítanak néhány feltételezést, és indokolhatják a teszteljárások megváltoztatását, de az egyének agyának összekapcsolódását reprodukáló agyhálózati modellekkel (BNM) támasztották alá.

A közvélekedésben a gyors gondolkodást általában az intelligenciával hozzák összefüggésbe, és számos tanulmány alátámasztja ezt az elképzelést, de lehet, hogy nem elég széles körű méréseket vettek figyelembe.

Petra Ritter, a berlini Charité Egészségügyi Intézet professzora olyan szimulációkat igyekszik készíteni, amelyek az egyes emberi agyak jellemzőit utánozzák. Ahhoz, hogy ezek a BNM-ek pontosak legyenek, Ritter és munkatársai a Human Connectome Project 1176 résztvevőjének adataira támaszkodtak, amely fMRI-vel figyeli meg, hogyan kapcsolódnak az agyi kapcsolatok kihívás és nyugalom esetén. A Nature Communications című folyóiratban közlik a várt és egészen meglepő eredményeket.

A tesztek során a résztvevőknek egy sor mintát mutattak, és arra kérték őket, hogy azonosítsák a mögöttük álló szabályokat, egy könnyű feladattal kezdve, majd fokozatosan nehezítve. Az összes résztvevő IQ-ját hagyományos tesztekkel mérték, Ritter pedig az aktivációs minták, a mért IQ és a tesztteljesítmény közötti kapcsolatot vizsgálta.

Az intelligensebb résztvevők, akik általában azok voltak, akiknél nagyobb volt az agyi szinkronizáció is, a könnyű feladatokat gyorsan megoldották. A bonyolultság növekedésével azonban nagy előnyük volt, hogy volt türelmük megvárni, amíg az agy minden területe elvégezte a szükséges feldolgozást, ahelyett, hogy akkor válaszoltak amikor még csak egy részét oldották meg.

A nehezebb kérdésekkel szemben a szinkronizáció lassabb válaszokkal korrelált. Ahol a kevésbé szinkronizált agyak elhamarkodottan vonták le következtetéseket, ott a szinkronizáltabb agyak homloklebenyének neurális áramkörei visszatartották a döntések meghozatalát, amíg az egész agynak volt ideje elvégezni a szükséges feldolgozást.

„A nagyobb kihívást jelentő feladatoknál a korábbi eredményeket a munkamemóriában kell tárolni, miközben más megoldási utakat fedezünk fel, majd ezeket integráljuk egymásba" – mondta a kutatás vezető szerzője, Michael Schirner professzor. „Ez a bizonyítékgyűjtés egy adott megoldás mellett néha hosszabb időt vesz igénybe, de jobb eredményekhez is vezet".

Érdemes tehát felülvizsgálni az eddigi vizsgálatok elvégzésének módját. Ha Schirner és Ritter megállapításai érvényesek, akkor a sok, viszonylag egyszerű kérdést tartalmazó tesztek esetében a szoros időkorlát helyénvaló. Ha azonban a diákoknak kisszámú, bonyolultabb problémára kell válaszolniuk, az időbeli korlátozás nagyon rossz módszer lehet a legígéretesebb jelöltek kiválasztására.

Mivel azonban az idő korlátozott erőforrás, nem meglepő, hogy az intelligenciakutatóktól kezdve az egyetemi felvételi vizsgák szervezőiig mindenki a gyorsaságot részesíti előnyben.