Hírességek utolsó mondatai

Búcsú, összegzés vagy éppen valami teljesen hétköznapi, netalán profetikus közlés? Mindegyikre akad példa ebben a gyűjtésben, amelynek vannak az ajkakra mosolyt csaló darabjai, de olyanok is, amelyek talán némi megnyugvást adhatnak abban, hogy ahová ebből a világból kerülünk, az sem teljesen üres, hideg és sötét.

Híres utolsó mondatok:

„Meg fogok halni, vagy haldoklom: mindkét kifejezés helyes.”

Így búcsúzott a világtól Dominique Bouhours francia jezsuita pap, kritikus és nyelvész, aki utolsó leheletével is azzal foglalkozott, ami egész életében érdekelte: a nyelvvel.

„Pénzen nem vehetsz életet.”

A reggae-legenda, Bob Marley megállapítása igencsak helyénvaló. Egy lábsérülése kapcsán derült ki, hogy daganatos beteg: a sikerei és az ezzel szerzett pénz neki sem volt elegendő arra, hogy ebből a harcból győztesként kerülhessen ki.

„Isten soha ne hagyjon el engem.”

Ezzel a kívánsággal ajkán távozott Blaise Pascal francia matematikus, fizikus és vallásfilozófus.

„Isten meg fog bocsátani nekem: ez a munkája.”

Heinrich Heine német író ebben a reményben hagyta maga mögött az árnyvilágot.

„Elég.”; „Ez jó.”

Immanuel Kant német filozófus utolsó szavaival kapcsolatosan ez a két változat is kering: mindkettő utalhat arra, hogy a földi élet végét elfogadva távozott.

„Kár, kár, túl késő.”

Ludwig van Beethovennek más mondatokat is tulajdonítanak utolsó szavaiként, amelyekben az égi zenére vagy épp a komédia végére utalt, de egy, a halálakor jelen lévő nő szerint valójában ezeket egy üveg borra mondta, amit ekkor küldtek neki, már valóban későn.

„Több fényt!”

Így szólt Goethe utolsó mondata. Ha akarjuk, egészen transzcendensen is értelmezhetjük: ahová ment, ott biztosan több fény volt, mint ebben a világban, ha hiszünk a halál utáni életben.

„Nagyon szép ott kint!”

Ezzel búcsúzott feleségétől Thomas Edison: halála előtt kómában feküdt, azonban egy pillanatra felébredt abból, ekkor fogalmazta meg ezt a mondatot, amellyel akár arra is utalhatott, amit az életből távozva megélt – bár mások szerint egyszerűen a kilátásra célzott.

„Ó, wow. Ó, wow. Ó, wow.”

Önmagában nem mond sokat, ahogyan Steve Jobs távozott: testvére részletesen leírta halála körülményeit. A nagybeteg Apple-alapító utolsó pillanataiban feleségét, testvérét és gyermekeit nézte, majd válluk fölött a messzeségbe pillantva, mintha már azt látná, ami rá vár, sóhajtotta ezt háromszor.

„Nem lett volna szabad áttérnem whiskyről martinire.”

Humphrey Bogart kemény dohányos volt, és sokat is ivott, majd nyelőcsőrákban hunyt el. Utolsó szavai ugyanakkor az önirónia jegyében hangzottak el.

„Nem akarok semmit, csak meghalni.”

Jane Austen írónő jó eséllyel mérgezés áldozata lett: a reumás panaszai miatt rendszeresen gyógyszereket szedő Austen 41 évesen hunyt el. Mint feltárták, fiatal kora ellenére már ekkor nagyon erős szemüveget viselt, amelynek oka lehetett, hogy az arzén, amelyet ekkor sok gyógyszer tartalmazott még, rontotta látását, és végül halálát is okozta.

„Vagy én megyek, vagy ez a tapéta.”

Oscar Wilde kijelentésének első fele vált igazzá, amikor a Left Bank Hotel szobájának tapétáját kritizálta. Később azonban a tapétát is eltávolították, és emlékszobát alakítottak ki itt: épp olyat, mint amelyben Wilde élt.

„Unom az egészet.”

Winston Churchill kilenc napig volt kómában halálát megelőzően, de előtte még ezzel a mondattal fejezte ki frusztrációját állapota felett.

„Ne sírj értem: oda megyek, ahol a zene születik.”

Johann Sebastian Bach meggyőződése lehetett, hogy mennyország létezik, ebben a lelkületben is készült a másvilágra.

„Minden vagyonom csak egy pillanatra volt az enyém.”

I. Erzsébet hiába volt királynő, élete épp úgy véget ért, mint bárkié, azt pedig utolsó pillanataiban ő maga is felismerte, hogy amit itt gyűjtött, azt sehová nem viheti már magával.