Ősi medencéket tártak fel Jeruzsálemben

A Siloám tava Ezékiás (Krisztus előtt 715–687), a héber Biblia szerint Júda 13. királya uralkodása idején épült – írta meg az Origo. Hozzátették, a vizet a Gihon-forrás táplálta, amelyet a Siloám-alagút, más néven Ezékiás alagútja szállított, és amely a város lakóit folyamatos ivóvízzel látta el, különösen ostrom idején. Néhány régész ezt tartja Jeruzsálem eredeti helyének.

Megjegyezték, a medencéket a második templom idején (időszámításunk előtt 516–időszámításunk szerint 70) építették újjá, és valószínűleg mikveként, azaz rituális fürdőhelyként működtek azon zarándokok ezrei számára, akik a Siloám-tavánál gyűltek össze mielőtt a Dávid városán keresztül felmentek volna a templomba.

Kiemelték, ebben az időben János evangéliuma azt írja, hogy „Jézus egy születésétől fogva vak embert küldött a tóhoz, hogy befejezze a gyógyulását". Az évek során számos hagyomány nőtt ki a Siloám tava körül, és a 19. század vége óta a világ minden tájáról érkező régészeti expedíciók középpontjában áll.

Az Izraeli Régiségügyi Hatóság bejelentette, hogy új projektet indítanak Siloám tava teljes feltárására. Az első szakaszban a régészeti ásatásokat figyelhetik meg a látogatók, a következő hónapokban pedig a tó is látogatható lesz annak a turistaútvonalnak a részeként, amely Dávid városának legdélebbi pontján kezdődik és a nyugati falnál ér véget – olvasható a portálon.

A jeruzsálemi Dávid Város Nemzeti Parkban található Siloám tava történelmi, nemzeti és nemzetközi jelentőségű helyszín – mondta Moshe Lion, Jeruzsálem polgármestere a HeritageDaily online tudományos portálnak.