Látóúton

Hazahúzó erő lett a néptánc

Látóúton. Sok helyen fejlődik a vidék, de még hiányzik az együtt gondolkodó helyi társadalom– véli a magyar kultúra ápolásán dolgozó Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület elnöke

Elkeserítő, hogy kistelepülések falunapokon olykor egy népdalkör többéves költségvetését fizetik ki egy húszperces celebprodukcióért – mondta lapunknak Kovács Norbert „Cimbi”, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület elnöke. A Fölszállott a Páva mentora hozzátette: ezeket az összegeket inkább a helyi kultúrára kellene fordítani. A néptáncos, koreográfus szerint a néptánc olyan kohéziós erő, amely összetartja az embereket, még a külföldön élő magyarokat is.

Hazahúzó erő lett a néptánc
Kovács Norbert: Már szivárognak hazafele a külföldre költözött magyarok
Fotó: Papajcsik Péter

– Egyesületük több mint egy évtizede rendezi meg a Kiscsőszi Pajtafesztivált, emellett szerte a világban fellépnek és oktatják a néptáncot, a kezdetek azonban közel sem voltak ilyen zökkenőmentesek.

– Az ezredfordulót követő évben a Kárpát-medence minden részéről összegyűlt úgy hetven rangos népdalénekes, néptáncos, zenész a volt kulturális minisztériumban, hogy egy népművészetet ápoló és terjesztő egyesületet alapítson. Úgy sejtem, az akkori kormány is szeretett volna egy erős civil szervezetet támogatni, amely képviseli a népművészetet. A bejegyzés azonban többször is meghiúsult, különböző hiánypótlásokra köteleztek bennünket, s mire a hivatalok kérésének megfelelően átdolgoztuk az alapító okiratot, kormányváltás történt. A kezdeti létszám ekkorra a töredékére zsugorodott, végül a Veszprém megyei bíróságon jegyeztettük be a civil szervezetet. Az eredeti elképzelésekhez képest teljesen más szinten kezdett működni az egyesület.

– Kik voltak az alapítók?

– Ifjabb Békefi Antal, aki sajnos már nincs köztünk, Jánosi András zenész, zenekutató, a győri Takács Zsolt, aki stúdiótulajdonos, Patyi Zoltán táncos-zenész, Gyöngy Péter, a Debreceni Egyetem néprajzkutatója, Keszey Tivadar, a keszthelyi Család Iskola ötletgazdája, Antal Áron, a Rába Táncegyüttes vezetője, néhány lelkes szakmabeli s persze Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója. Az egyesületet Padragkút kultúrházába jegyezték be.

– Nagy váltás a minisztérium után.

– Ami szerencsés a történetben, hogy végül valóban egy alulról szerveződő és erős civil szervezet jött létre, igaz, nem néhány hónap, hanem másfél évtized alatt. Az eredeti cél­jainkat nagyjából mostanra sikerült megvalósítanunk. Eleinte azt kívántuk elérni, hogy minél szélesebb kört, akár a világ magyarjait is megszólítva indítsunk el egy mozgalmat, később felismertük, hogy a mozgalmiság magától működik, nem kell erőltetnünk. Időközben egy kicsiny bakonyi faluba, Kiscsőszre költöztünk, ahol elindítottunk egy mintaprogramot, mert szerettük volna megmenteni az egyre inkább elnéptelenedő falut. Csak menet közben jöttünk rá, hogy egy falut nem, csak egy térséget lehet megmenteni, azt is inkább „felébreszteni”. Olyan folyamatokat generáltunk, amelyek tizenöt–harminc éves távlatban járhatnak eredménnyel.

– Mi volt az első lépés?

– A régi helyi tudásra alapoztunk, rá akartuk döbbenteni az ott élő családokat, hogy az ősi mesterségekből akár ma is meg lehet élni, továbbá, hogy a helyi kultúra különleges adottság. A környező vidék csodálatos, a természet szép, van kellő infrastruktúra, ma már munkalehetőség is adódik. Az országban sok helyen fejlődik a vidék, csak még hiányzik az együtt gondolkodó helyi társadalom, mert a szocializmus évtizedeiben mesterségesen szembeállították egymással az embereket. Ezen lassan változtatni kéne! A régi közösségi élet lehetőséget biztosított arra, hogy a fonókban tollfosztáskor vagy kukoricamorzsoláskor az emberek megbeszéljék és tisztázzák a problémáikat egymással. Ez hiányzik manapság leginkább a falvakból.

– Hogyan változtathat ezen egy civil szervezet? Ráadásul ezek a munkafolyamatok már alig-alig léteznek.

– Mi például diótörő kalákát szervezünk dióérés idején, de említhetném a kertek közös gondozását vagy a szerszámok kölcsönzését is. Mondok egy másik példát: évek óta problémát jelentett, hogy a környék gazdasági útjai járhatatlanok voltak. A település nem rendelkezett elég pénzzel, a helyi gazdák viszont összeültek, rendeltek kavicsot, és két hét alatt együtt helyrehozták az utakat. Vagyis összefogással olyan problémákat is meg tudunk oldani, amelyekkel az önkormányzatok évekig nem tudnak mit kezdeni. Mindemellett Kiscsősz legnagyobb munkáltatója a mi egyesületünk, gyakran pályázunk is.

– Például mire?

– Pályázatainkat alapvetően a hagyomány köré építjük, olyasmivel nem foglalkozunk, amihez nem értünk. Két nyertes tenderünknek köszönhetően négy helyszínen is építkezni fogunk a faluban, közösségi és kiállítótereket hozunk létre. A tájházat és a múzeumot kicsit átalakítjuk, és egy helyi termékeket árusító szatócsboltot nyitunk benne. A telek hátsó traktusán népi lakodalmi színteret alakítunk ki, ahol a helyiek egész évben megrendezhetik ünnepi alkalmaikat. A mellette álló épületben egy kézműves alkotóházat hozunk létere, amelyben fazekas-, kovács-, és szövőműhely lesz. Az épülettel szemben építünk egy bemutatóteret, ahol a hagyományos falusi gazdálkodást mutatjuk be, lesz kiskert, gyógynövényparcella, valamint a háztáji állatoknak karámok. Vezetett, rendhagyó tanórák keretében általános- és középiskolás csoportokra számítunk. Pár száz méterre, a falu egy másik pontján hozzuk létre a hagyományok labirintusát, ami rendhagyó kiállítótér lesz, és a Kárpát-medence egy-egy tájegységét villantjuk fel kis kiállítás formájában. A kalandösvényt fűzfaalagút, palánkrendszer, lépcső szegélyezi, de felfedezhetjük majd egy régi padlás rejtett kin­cseit is.

– Mikorra készülnek el teljesen ezek a beruházások?

– Két éven belül szeretnénk átadni az létesítményeket, az első ütemben a kézműves alkotóház készül el. Mindezeken kívül épül egy táncház is öltözőkkel, kertjében pihenőkertet alakítunk ki, tavacskákkal, csobogókkal, pihenőpadokkal. Itt akarunk egy emlékhelyet kialakítani, ahol azokra emlékezünk majd, akik sokat tettek a faluért, a közösségért. Az összes beruházás értéke négyszázmillió forint.

– Kik fogják vajon ezt a sok létesítményt látogatni?

– A kihasználtsággal nem lesz gond, igaz, igyekszünk majd megszűrni a közönségünket, elsősorban néptáncosokra számítunk. Magyarországon él háromszázezer néptáncos, a Kárpát-medencében további kétszázezer. Azt szeretnénk, ha a település megmaradna barátságos kis falunak, és nem egy strandpapucsos fesztiválhelyszín lenne. Minden nyáron rendezünk népzenei- és néptáncfesztivált, amit egyáltalán nem hirdetünk, mégis megtelnek a környékbeli falvak szálláshelyei. A falunapi sztárvendégeket mi népzenekarokkal váltjuk ki, akik iránt talán nagyobb az érdeklődés, mint a celebek iránt.

– A környék falvai is csatlakoznak a kezdeményezésükhöz, vagy ők maradnak a celebeknél?

– A celebektől nem olyan könnyű megszabadulni, de egyre többen jönnek rá, hogy egy helyi népdaltalálkozóra akár száz vendégfellépő és az ismerőseik is érkezhetnek, azaz úgy lehet jó fesztivált rendezni, hogy nem kell hozzá több százezer forintért playback-vendéget hívni, aki csak jön és megy. Van egy tervünk, szeretnénk létrehozni egy védjegymozgalmat, amely azt a nevet viselné, hogy „Playbackmentes övezeteket Magyarországra”. Én nem sajnálom senkitől a pénzt, de az mégiscsak elkeserítő, hogy egy népdalkör többéves költségvetését adják oda egy húszperces playback „show-ért”. Ezt a pénzt inkább fordítsuk a helyi kultúrára.

– Az egyesületük számos külföldi kapcsolattal rendelkezik, ezek hogyan alakultak ki?

– Feleségemmel sokáig Sümegen tanítottunk, és a város kapcsolatban áll Jankovics Károllyal, az Uruguayban élő magyar közösség vezetőjével. Néptánccsoportjuk eljött Magyarországra, meglátogattak bennünket is Kiscsőszön, végül három napig maradtak. Azóta többször is jártunk tanítani Uruguayban, Brazíliában.

– A dél-amerikai magyarok körében ennyire népszerű a néptánc?

– Kétévente rendeznek egy nagy fesztivált, amelyen többórás műsort adnak elő a földrészen élő magyarok. Csak Buenos Airesben három néptánccsoport működik, de a Para­guay­hoz közeli Chaco tartományban is található egy falu, amelynek magyar közössége ápolja a néptáncos hagyományokat és São Paolóban ott van a Pántlika – e csoportok a magyarországi együttesek színvonalán táncolnak.

– Az ott született magyarok hogyan tanulnak meg táncolni?

– Generációról generációra száll a hagyomány, például Uruguayban az óhazában született dédnagypapák együtt táncolnak az unokákkal. Ezek a csoportok nyaranta magyarországi és erdélyi táborokba járnak, hogy helyben tanulhassák meg a tánclépéseket, de a Balassi Intézet ösztöndíjprogramjában is megismerhetik a fiatalok a hagyományokat, majd viszik haza a tudást.

– Tudja, hány országban található még tánccsoport?

– Pontosan nem, de Venezuelában, Caracasban is működik egy jó csapat, és Észak-Amerikában szintén számos együttes található. Nyugat-Kanadában például az országrész magyar táncosainak évente szerveznek néptáncfesztivált, legutóbb Victoriá­ban tizenegy együttes lépett fel. Az ország keleti részében még ennél is többen táncolnak, szinte minden városnak van egy tánc­csoportja. New Yorkban ugyancsak működik egy kiváló csapat, ahogy New Jersey-ben is, a Csűrdöngölő. Emellett Ausztráliában, Németországban, Svájcban, Franciaországban is sok együttesben táncolnak.

– Miért kezdenek el táncolni a kinti magyarok?

– Állítom, hogy egy esztergályos, aki dolgozni megy Németországba, egy éven belül néptáncra fog járni, mert csak ott tudja megélni a magyarságát, érzi, hogy ő oda tartozik. És milyen érdekes az élet: a tánc hazahúzó erővé vált. Uruguay nagyon nyugodt ország, kedvező adottságokkal, mégis, úgy tapasztalom, hogy az ottani magyarok szépen lassan, de szivárognak hazafelé. Végül is – bár nem úgy, ahogy eredetileg terveztük, de – elértük a célunkat: erős hálózatot hoztunk létre, amelyben a külhoni magyarok ezer szállal kötődnek az egyesületünkhöz, az anyaországhoz. 

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom