Kultúra
A zuhanás, amely felemel
A hazai mozikban december 15-től vetítik Park Chan-wook filmjét, amely idén Cannes-ban a legjobb rendező díját nyerte el
Park Chan-wookot a legtöbben az Oldboy és az A szobalány című játékfilmek rendezőjeként ismerik. Gyakran említik A bosszú-trilógiáját is, amelynek mindhárom filmjében emlékezetes módon filmtörténeti, irodalmi allúziók és filozófiai idézetek felhasználásával dolgoz fel olyan történeteket, amelyeknek szálai messze túlnyúlnak a komfortzónánkon.
A dél-koreai rendezőt nagyon érdekli a bűn, az árulás, a bosszú témája. Egyáltalán nem finomkodik, ha szereplőinek viselt dolgairól van szó, de mindig tudni akarja azt is, hogy hol van a szív a sok zavaros zavaros esemény mögött, mellett vagy fölött. Van-e szerelem, összetartozás, megbocsátás, megváltás. A titokzatos nő című film ezt a sort folytatja is, nem is. Most nem folyik annyi vér, és nincs annyi hol morbid, máskor kifinomult szexualitás, de mégis ez a film valami módon összegzi a Park Chan-wook korábbi alkotásait.
A köztiszteletben álló, sikeres Hae jun nyomozónak (Park Hae-il) egy hegymászó halálának körülményeit kell kivizsgálnia. Gyönyörű szép, gombaformájú a szikla, ahonnan a férfi lezuhant, körülötte a messzi kéklő hegyek is gyönyörűek. Turistacélpontok fotóinak látványához szokott szemünkkel nem értjük, amit látunk: egy ilyen szikláról a mi fejünkben nem leesni szoktak az emberek, hanem ott világosodnak meg. Ott lesznek boldogok.
Ha zavarban vagyunk emiatt, nem tévedünk, mert a film pont erről a kettősségről szól.
A nyomozós filmek logikáját követve hamar felmerül a gyanú, hogy a koros hegymászót fiatal felesége (Tang Wei) ölte meg. A nyomozó végül megoldatlanul zárja le az ügyet, de egy év múlva megint kénytelen felvenni a szálakat, és szép lassan belebonyolódik az özveggyel a vonzalomba, amelynek nincs jövője, de a férfit lefelé húzza, mint az örvény. És mégis szerelemmel, szenvedéllyel teli napokat tölt hol az asszony háza előtt várakozva, máskor a közvetlen közelében, a pillantását, a mozdulatait, a lelki rezdülését követve.
Park Chan-wookot valószínűleg úgy érdeklik a nők, ahogyan a legtöbb férfit. Ugyanúgy fél tőlük, és vonzódik hozzájuk, csak ő megteheti, hogy ezt részletesen megossza velünk.
Tudni akarja a hősnőiről, mire képesek. Árulók-e, tolvajok-e, hazugok-e, kiszámíthatatlanok-e, tudnak-e ölni? Nem túlzottan naivak-e, képesek-e szeretni, gondoskodni valakiről. Vannak-e sötét titkaik? Mennyire kemények? És miközben a tapasztalatok néha gyűlölettel vegyes érzelmekkel árasztják el, képes arra is, hogy együttérezzen az erőszaktól szenvedő nőkkel, és velük együtt örüljön az örömeiknek, szeresse és bálványozza őket.
De azt is tudja, hogy a férfit elgyengíti, ha folytonosan érzelmeire és nem az ösztöneire vagy a józan eszére hallgat.
Főhőse, a kiégett nyomozó, a régi klasszikus krimihősök és képregényhősök rokona, női párja pedig egy mai végzet asszonya, aki vadító ruhák és színpadias pózok nélkül is képes romlásba dönteni a férfit. A külvilág tele van hervasztó mindennapokkal, bűnnel, hazugsággal, közönnyel, baljós, film noir-os hangulattal.
De mi van, ha nem számít, ki kicsoda, és milyen szerepet játszik, még csak az sem feltétlenül, hogy éppen mi történik, vagy mi lesz azután, hanem csak az, amikor érezzük, hogy élünk. Amikor van kire úgy nézni, ahogy a film főhőse néz a nőre, mintha a tekintetével is ölelné, és mintha mindent titkot és csodát, amit még tartogat neki a világ, a nőből, a nőn keresztül akarná kinyerni.
Talán nem oldható meg másképp, csak zuhanással, hogy kijussunk onnan, ahol már csak kiégés van, mellébeszélés, agyonhajszoltság, üveges tekintet és alkatrésszerű működés. De nem a veszteség a fontos, nem is az, hogy lesz-e abból a szerelemből hosszú távú kapcsolat, hanem az, hogy végre éreztünk, kinyílt bennünk a belső tér, és azzal megyünk tovább, mélységes elfogadásban mindazzal, ami az élet számunkra.
A titokzatos nő – Heojil kyolshim (Decision to Leave) 2022
Dél-koreai játékfilm – 138 perc
Rendezte: Park Chan-wook
10/8