Kultúra
Versek a teljességről
Ágh István Kossuth-díjas költőt, a Nemzet Művészét nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban barátai, pályatársai köszöntötték
Arany János koszorújából származó babérlevelet nyújtott át a nyolcvanéves Ágh Istvánnak Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az alkotó születésnapjának előestéjén, pénteken tartott ünnepségen. A Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a Nemzet Művésze köszöntésén Prőhle azt emelte ki, hogy neki az alkotó írásaiban az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz való viszonya, a népi kultúra tárgyilagos, szeretetteli bemutatása, valamint a gyerekversek bensőséges világa vált fontossá.
Sebestyén Ilona, az ünnepség egyik szervezője a Nap Kiadó jóvoltából méltatta az írót. Mint mondta, Ágh István húsz éve lett a szerzőjük, azóta tizenhat kötete jelent meg náluk, és számos rangos kitüntetésben is részesült.
Mezey Katalin mint barát és mint a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője felidézte, hogy ötvenhét éve ismerik egymást Ágh Istvánnal. Költészetét illetően úgy fogalmazott, friss lírájával sajátos metaforikus látásmódot teremtett, amellyel átírta a maga nyelvére a világot. A leghétköznapibb tapasztalatait is versbe illeszti, s valójában mindig úgy fogalmaz, mintha épp verset írna – tette hozzá. Mint kiemelte, értékes életműve a tehetségéből, a táj magyar nyelvének elsajátításából és nyolcvan esztendő makacs, tevékeny intellektuális működésének köszönhetően jöhetett létre, de sokszor kisegítette a szerencse is.
Kodolányi Gyula irodalomtörténész a Magyar Naplóban a közelmúltban megjelent cikkét idézte fel, amelyben Ágh István pályájának utóbbi tíz évét, időskori lírájának értékes motívumait tárta fel. A tanulmányhoz kapcsolódva a költő egyik friss versét, a Foglyul ejtett ünnep című költeményt elemezte, s azt Illyés Gyula egyik hasonló témájú művével állította párhuzamba. A költő nyolcvanadik születésnapjára azt üzente, ahogy ez a két vers, két kamaszkori látomás is sugallja, a lélek valójában sosem öregszik meg.
Szentmártoni János a Magyar Írószövetség nevében köszöntötte az ünnepeltet, s elmondta, fiatalkorától fogva szoros rokonságot érez a költő iránt, akit mesterének, mentorának is tekint. Hangsúlyozta, Ágh István alkotásait a háború utáni költészet legnagyobb művei közé sorolja. Szavai szerint többek közt azt tanulta meg tőle, hogy miképp lehet egy versben a kihűlt emlékeinket feleleveníteni, az elveszett szeretteinket feltámasztani és a teljesség felé törni.
Gróh Gáspár irodalomtörténész úgy vélte, Ágh István verseinek ritmusát az élőbeszéd szabja meg. Mint kiemelte, a költő élete során nagy utat járt be, a Dunántúl paraszti, természetközeli közegéből került a városba, és végül otthon lett mind a két világban. Nem kizárólag költő, hanem regények, tanulmányok és szociográfiák szerzője is, minden írása a lélek szerelmes földrajza, a teljesség vágyának kifejeződése – tette hozzá.
Az est lezárásaként Ágh István átdolgozott és újrakiadott Dani uraságnak című művét Nagy Gábor mutatta be. Az irodalomtörténész bevallotta, amikor tíz évvel ezelőtt olvasta a kötetet, még csak egy Berzsenyi-útikalauzt látott benne, a szöveg ráérős elmélyülésére nem volt nyitott, ugyanakkor a mostani újraolvasáskor borzongató élményben volt része. A huszadik századi magyar irodalom egyik legösszetettebb, legkülönösebb regénye, Ágh István sokat tett azért, hogy a magyar próza újra felfedezze az anekdotát – hangsúlyozta.