Kultúra
Véget ért a tizennegyedik Shakespeare-ünnep
Az egyhetes színházművészeti találkozó fénypontja a brit kultzenekar, a The Tiger Lillies koncertje volt fűrészből készített hegedűvel, elmaszkírozott arccal és punkzenével
Idén immár tizennegyedik alkalommal rendezték meg Közép-Európa egyedülálló, nemzetközi Shakespeare Fesztiválját Gyulán, a Gyulai Várszínház ötvenötödik évadának részeként. A múlt hétfőn kezdődött, orosz, olasz, román, brit és magyar produkciókat vendégül látó színházi találkozót – mint minden évben, úgy 2018-ban is – filmvetítések, utcaszínházi előadások, koncertek, középiskolásoknak és egyetemistáknak tartott workshopok kísérték.
Elek Tibor, a Várszínház igazgatója gondolt egy merészet, és a XIV. Shakespeare Fesztivál témájának Hamlet és Társait választotta, noha a drámaíró elsőszámú tragédiájához nehéz új előadóművészeti vagy tudományos nézőpontból közelíteni. Szerencsére a meghívott produkciók és irodalomtörténészek, előadók vállalták a feladatot, megugrották a lécet: ha nem maga a tragédia volt terítéken, a fellépő társulatok akkor is mind kapcsolódtak valahogy Hamlethez. A Körös-parti városba ellátogatók pedig a nagy klasszikus összes híres filmfeldolgozását megtekinthették kísérőprogramként – így az idei fesztivál mind a klasszikus-, mind a posztmodern-rajongó nézők számára tartogatott izgalmakat.
Természetesen a budapesti Vígszínház fiatalos, rendhagyó, 2017 őszén bemutatott Hamletje sem maradhatott ki a meghívott produkciók közül, ám különféle logisztikai problémák miatt az előadást végül nem Gyulán, hanem a fővárosban tekinthették meg az érdeklődők, igaz még június elején. Ennek következtében a fesztivál igazi nyitóelőadása (a Neptun Brigád koraesti monodrámája után) az olasz Teatro Potlach Shakespeare’s Ouverture című, videókivetítésekkel tarkított zenés produkciója volt, amely a legnagyobb Shakespeare hősöket hozta egy virtuális térbe, ugyanis a darabban Prospero varázslatának köszönhetően együtt szenved hajótörést Rómeó és Júlia, Jago, Desdemona és Othello, Hamlet és Ophelia, de Antonius és Brutus is egymásba ütköznek.
Mindazonáltal a bukaresti, jekatyerinburgi, dunaújvárosi, aradi színházak különleges bemutatói, valamint a Royal Shakespeare Companyból kiváló Flute Theater rövidített Hamletje mellett a legnagyobb várakozás a szintén Londonból érkező, The Tiger Lillies brit kultzenekar péntek esti koncertjét előzte meg. Nem véletlenül volt tehát teltház a Várszínház Kamaratermében, noha az experimentális rock-trió: Martyn Jacques (ének, harmonika), Jonas Golland (dobok) és Adrian Stout (nagybőgő, vonósok) nem először jár már Magyarországon. Többször léptek fel színházi társulatokkal és az A38-hajón is zenéltek (legutóbb 2016-ban), a Shakespeare Fesztiválon pedig nemcsak koncerteztek, hanem az Aradi Kamaraszínház, a Gyulai Várszínház és az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház közös, háromnyelvű Stoppard-ősbemutatójának – Rosencrantz és Guildenstern halott – zenéjét is ők írták, illetve szolgáltatták.
A lassan harminc éve, 1989-ben alapított bandát nézni olyan, mintha Brecht Koldusoperájába csöppenne hirtelen az ember, hogy aztán villámgyorsan a húszas évek párizsi utcáján vagy jazz-klubjaiban találja magát, majd újabb pár perc múlva egy „ereszdelahajamat” punk-koncerten ugráljon képzeletben. A Tiger Lillies 2012-ben Koppenhágában volt részese egy cirkuszi Hamlet-előadásnak, a dán rendező, Martin Tulinius értelmezésében, amellyel aztán körbeturnézta a fél világot: e darab zenei anyagát hozták el Gyulára, a nemzetközi közönségnek.
Az elementáris erejű, valóban nem mindennapi koncerten az egyetlen kényelmetlenséget, nehézséget az okozta, hogy bár be lett harangozva a szünet, menet közben Martyn Jacques úgy döntött, nem tartják meg, a közönség figyelme pedig hatvan perc után érezhetően lankadt – tudniillik mindenki fészkelődni kezdett. Ennek ellenére a kicsit több mint másfél órás színházi koncert nagy élményt nyújtott. Egyrészt azért, mert olyan hangszerekkel kísérletezik a Tiger Lillies (például vonóval húzott fűrész), amelyekről sosem gondoltuk volna, hogy élvezhető hangot lehet kipréselni belőlük, másrészt nagyon érdekes megfigyelni, ha az ember ismeri a Hamletet, hogy a dráma melyik nagy jelenetéből, monológjából milyen gondolatot ragadtak ki. Harmadrészt és legfőképpen pedig olyan szuggesztív erővel hat a trió előadásmódja, Jacques éneke, hogy lehetetlenség nem bevonódni az első pillanatban. Vannak persze gyengébb részek, itt-ott egy-egy fülfájdító hang, unalmasan ismétlődő dallam, de valahogy még ez is belefér, a furcsa hangszerekkel és a trió elmaszkírozott arcával kerek egészt alkot. Ezért jelentette a The Tiger Lillies remek dramaturgiai érzékkel felépített, rendhagyó színházi koncertje a Shakespeare Fesztivál igazi fénypontját.
Kíváncsian várjuk a 2019-es folytatást!