Kultúra

Várostervezéstől a vaskilincsig

Dévényi Sándor eddigi művei a Pesti Vigadóban – Az idén hetvenéves, Kossuth-díjas alkotó Pécs épített arcának meghatározója, de a fővároson is látható a kézjegye

Az organikus építészet mestere, a hetvenéves Dévényi Sándor legfontosabb munkáit láthatjuk a Pesti Vigadóban. Az összetett életmű a várostervezéstől egészen egy-egy kilincs megalkotásáig terjed.

Pesti Vigadó 20190307
Egyik legismertebb munkája a budai Gellért téren álló Forrásház (Fotó: Bodnár Patrícia)

Néhány makett és rajz mellett leginkább fotókat láthatunk a Kossuth- és Ybl-díjas építőművész, az idén hetvenéves Dévényi Sándor pályájának eddigi legfontosabb állomásairól a Pesti Vigadó március 24-ig látható tárlatán. És mindjárt meg is állapíthatjuk: nem feltétlenül vonatkozik mindenkire az a mondás, hogy nem lehet próféta valaki a saját hazájában. A pécsi születésű Dévényi Sándor építészi tevékenységének legjava e mediterrán lelkű városhoz és környékéhez kötődik. Már a Műegyetem után itt dolgozott, mai képét kis túlzással ő határozta meg az évtizedek folyamán, a munkatársaival együtt. Amiért is 1988-ban megkapta az Ybl-díjat, és a kiállítás tablóiról visszaköszön a látogatónak a napjainkban látható Pécs, különösen a belváros, de itt vannak Dévényinek a Tettyére, vagy a Bárány-tetőre tervezett magánházai is.

Az organikus építészetet egyszerre munkamódszernek, viselkedési formának és filozófiának is tartja. Olyan hozzáállásnak, amely érzékenyen igazodik a környezethez, térben és időben a történeti élő szövethez is. Pécs örökségéhez pedig valóban a legnagyobb szeretettel és óvatossággal lehet csak hozzányúlni, és Dévényi Sándorban mindkettő megvan. Ez látszik már az első pécsi munkáin (Tímárház, Villámsújtotta Ház – ami 1986-ban az Év Lakóháza is lett), majd a többi nagy városrendezésen (Kálvária-dombi alagút és Aradi vértanúk útja, a Kálvária utca és az Ágoston tér), de az újragondolt pécsi épületein is (Lakodalmas Ház, Munkácsy Udvar, Bagolyvár Vendéglő). Aztán eljut Pécsvárad alá, Kékesdre templomot tervezni, ahol a falu központi terét, legértékesebb részét éppen a pártház foglalja el. Ennek a helyére építi fel idővel a Szent Mihály-templomot.

Barcson, e szebb napokat is látott városkában hidat emel a Rinyán. Egyik hídfőjében megpihenésre szolgáló házzal, a másikban pedig Nepomuki Szent János előre görnyedő alakjával (amely Palotás József alkotása). És ha már folyó, akkor álljunk meg egy pillanatra a Dráva partjára tervezett, kerek formákból összeálló szabadstrandjánál is. És nézzük meg Marcali fürdőjének gyönyörű fa fedélszékes belső terét, amelyet a szabadidőközponttal együtt Hévíz, Pöstyén és Szováta régi világból itt maradt építményei inspiráltak. Ott van a víz a Dráva partjára épített, lábakkal képletesen is a magasba emelt parasztházánál is, amely a Duna–Dráva Nemzeti Park látogatóközpontja, a központi terét uraló csillár a Dráva szépen koptatott uszadékfáiból áll.

Ami a budapesti munkáit illeti, a sokáig Lágymányosiként ismert Rákóczi hídnak ő adott hídfőket, igazi sétálóutcává tette a Nagymező utcát, és a tervei szerint készült a Gellért Szálló előtti Forrásház is, az egykori Sáros fürdő forrásfoglalásának helyén. E kőkupolát nyolc, hullámokon álló pillér tartja, a feltörő víz pedig nyolc ágra szakad, a nyolc nagy fővárosi fürdőt szimbolizálva. Maga az építmény a díszeivel, jeleivel a nemzeti összetartozást hivatott szimbolizálni. Azt, ami fontos volt Makovecz Imrének is, akit Dévényi Sándor a mesterének tart. Együtt alapították 1989-ben a Kós Károly Egyesülést is, amelynek 2009-től a pécsi építész az igazgatója. De legbüszkébb mindezek előtt bevallottan a szépen felnevelt négy gyermekére, akik közül természetesen akadt olyan is, aki apja nyomdokaiba lépett.


Ma kezdődnek az építészeti filmnapok

Emberi történetekbe ágyazott kortárs építészettel és dizájnnal foglalkozó alkotásokkal várja a közönséget idén a Budapesti Építészeti Filmnapok sorozata, amely mától vasárnapig tart a Toldi Moziban. A szemlét ezúttal Apokalipszis később mottóval rendezi a Kortárs Építészeti Központ. Az idei filmek arra keresik a választ, hogy mennyi építkezést bír el még a bolygónk, demokratikusabb lesz-e a városfejlesztés a videojátékok vagy a drónok használatával, hogyan változik az építőipar. A szervezők célja, hogy új nézőpontokat adjanak a városi átalakulások nyomonkövetéséhez. A válogatásban szerepel építészportré, városutópiákról szóló dokumentumfilm, elhibázott folyamatot feltáró riportfilm, sci-fi a jövő városáról, de elképzelt településekről szóló animáció is. (ZsRZ)