Változó tájképek nyomában

Korabeli műhelyek berendezése is megtekinthető a tárlaton, bemutatva a metszetek nyomtatását (Fotó: Bodnár Patrícia)

Egy olyan korban, amikor még nem volt sem televízió, sem fénykép, leginkább leírásokkal és az ezekhez készített illusztrációkkal tudták elmondani messze tájakon járt emberek, hogy mit láttak. A fikciótól a valóságig – Térképek, metszetek, várostérképek (veduták) Óbudáról 1600-tól 1873-ig című tárlat az Óbudai Múzeumban azt szeretné illusztrálni, hogyan is sikerült akkoriban megjeleníteni a környezetet. A városok és a tájak vizuális megjelenítési formái révén válhattak ugyanis mindenki számára elképzelhetővé a leírások, és a kiállítás arra keresi a választ, hogy tekinthetők-e ezek hitelesnek, pontosnak.

A korszakban az elsők között Wilhelm Dilich készített metszeteket Óbudáról 1600 körül, Ungarische chronika című kötetében. E különlegességből is láthatunk képeket a tárlaton, más korabeli ritkaságok mellett. Nem véletlen, hogy e törekvéseknek sok közük volt a török elleni háborúkhoz, hiszen ezek a leírások, térképek segíthették a Magyarország területén mozgó keresztény csapatokat, ugyanakkor kinyomtatásukkal és európai terjesztésükkel támogatókat nyerhettek a törökök elleni harchoz. Azt is megtudjuk a padlómatricán ábrázolt Dunával összefogott kiállításból, hogy Dilich nem is járt Óbudán, hanem más, a seregekkel mozgó rajzolóktól vette át a kúp alakú hegyektől körülvett, magas dombra épített óbudai királynéi vár képét. Amelyről tudjuk, hogy ekkoriban már csak fogyó romjaiban létezett, sosem állt dombon, és hát a Hármashatár-hegy sem úgy néz ki, mint amilyent Dilich (is) megrajzolt. Ennek ellenére „etalon” lett a metszetéből, és megjelent több korabeli kiadványban is.

Óbuda aztán ott szerepel az 1686-os ostromot bemutató metszeteken is, ekkoriban már precízebben dolgoztak a javarészt itáliai alkotók, náluk a valóságnak megfelelően romokat láthatunk csak. A török idők után pedig a Habsburgok nagy katonai felmérései következtek. Andreas von Neu ezredes emberei például 1783-ban jutottak el Óbudára. A térképükön rajta van a kisváros utcaszerkezete annak házai, fogadói is. Jelezve van a kiscelli kolostor mellett a mai Kaszásdűlőre egy „Catton Fabrik” is, ami az óbudai textilgyártás előzménye lehetett. A magyarok közül a tárlat Mikoviny Sámuel munkásságát emeli ki. A polihisztor matematikus, földmérő, térképész, grafikus 1731-től Bél Mátyás Magyarországot bemutató híres kiadványához is rajzolt térképeket, metszeteket és vedutákat. És ő már pontos helyrajzi méréseken alapuló munkákat készített, olyanokat, amiket ma is bátran elővehetnénk, mint a kiállítás utolsó nagy egységét képező óbudai várostérképek és metszetek. Ilyen rajzokat láthatunk a „padlómatricás” Duna felett is a folyó különféle ábrázolásaival. A drezdai születésű, de az eseményeket a helyszínen átélő Klette Károly rajza után Georg Scheth készített például metszetet az 1838-as nagy árvíz Óbudájáról. Itt vannak aztán Ludwig Berger 1825-ös szerelvényrajzai is a Duna Budakalász és Óbuda közötti szakaszáról. Végül, de nem utolsósorban berendeztek nekünk egy komplett rézmetsző és nyomtató műhelyt is, hogy legyen valami fogalmunk arról, hogy születtek az itt bemutatott képek. Látható egy korabeli utazóláda a földméréshez használt kellékekkel, és a szögtávcsövek mellett egy igazi „pantograph” is, amit akkoriban a méretarányos, pontos nagyításhoz használtak.