Valóságérzékelés grafikákon keresztül

A kortárs művészet sokszor lendületesen túllép azon a problémán, hogy értelmezhető legyen, mondjuk éppen társadalmi mondanivalót hordozó műveket alkosson. És valóban, a Képzőművészeti Egyetemen március 17-ig látható, Graphics open 2 című tárlaton szereplő hét nagy művészképző (Budapest, Bécs, Pozsony, Zágráb, Krakkó, Lodz és Kolozsvár) ifjú grafikusait is leginkább a látvány, az érzékelés foglalkoztatja – ahogy Virág Ágnes művészettörténész is megerősítette a helyszínen. Mint hozzátette, az értelmezés korszakának szerinte immár vége, ez már csak a középgenerációnak, és persze a „nagy öregeknek” jelent valamit. Itt van hát ez a nagy szabadság, és a kiállítás magyar szervezői sem adtak meg tematikát, arra voltak inkább kíváncsiak, hogy milyen kérdések izgatják a huszonéves alkotókat.

Ennek nyomán talán három nagy témára vagy motívumcsoportra lehet osztani a falakra kirakott, a legősibb módszerekkel, vagy éppen a legújabb, számítógéppel előállított műveket. Nem véletlen, hogy a legfontosabb téma most is az ember, viszont ez az ember legtöbbször arctalan, mondjuk fehéren marad a leglényegesebb helyen a papír. Mint a kolozsvári Vlad Muresán golyóstollal is rajzolt Archívum című munkáinál. Vagy éppen felismerhetetlen az arc, mint a bécsi Gregor Fuchs szabálytalan formájú, narancsszínű kartonra készült szénrajzainál.

Ugyancsak jellemző, hogy a fiatalok az épített környezetben találják meg a „szépet”, ami lehet akár egy csarnok födémszerkezete, ami a krakkói Katarzyna Kucwajnak tetszett meg. A zágrábi Domago Biskup érzékeny, aquatintával és hidegtűvel készített művein is tulajdonképpen egy egészen jellegtelen utcarészletet látunk. Aztán az is igaz, hogy a mostani huszonévesek különösen érzékenyek a „green” dolgokra, a környezetvédelemre. A krakkói Magdalena Chmielek igazán látványos, színes munkája, a My Garden linómetszetekből készült, színezett levelekből áll össze. A bécsi Zhanina Marinova plafonról lelógatott, pauszpapírra és selyemre nyomott óriási szitái is növényi motívumokból építkeznek, hoznak létre új minőséget.

Végezetül persze vannak szép számmal olyan munkák is, amelyeket inkább meg sem próbálunk beleszuszakolni ebbe a hármasságba. Ilyen a képzős Pollmann Zsófia Baby Fuck Kit című, rózsaszínekben tobzódó öltöztetőbabás szettje, ahol a tartozékok, kiegészítők is fontos szerepet kapnak a címből adódóan. A Magyar Képzőművészeti Egyetem grafikai tanszékének hallgatója Metzing Eszter is, akinek vegyes technikával, leginkább tollal készített, erőteljesen színezett Judit sorozata előtt mindenképpen érdemes megállni egy pillanatra. Mert itt egyszerre jelenik meg a biztos rajzi tudás, és a hagyományos formákon túllépő, páratlanul látványos eredményt produkáló megvalósítás.

Azt régóta tudni lehetett, hogy Lengyelország grafikai nagyhatalom,  képzőművészeti iskoláiban magas szinten oktatják a hagyományos és az innovatív technikákat. Most azt is bátran kijelenthetjük, hogy a budapesti képző, a grafika tanszék sem maradt le semmiben a környező országok hasonló intézményeitől. Azzal pedig, hogy most már másodszor rendezte meg ezt a kiállítást, fontos szerephez jutott a térség és az új generáció törekvéseinek bemutatásában.