Utazás a szecesszió világába

Teljes felújítás után ismét fogad látogatókat a Városligeti fasorban lévő Ráth György-villa, az Iparművészeti Múzeum filiáléja, amelyet háromszázmillió forintos kormányzati támogatásból újítottak fel. A múzeum első igazgatójának néhai otthonában a kurátor, Horváth Lilla koncepciója alapján négyszáz kerámia és kétszáz bútor tekinthető meg enteriőrökbe rendezve, amelyek többsége közgyűjteményekből, leginkább az Iparművészeti Múzeumból származik, de vannak itt magántulajdonban lévő darabok is.

A kétszintes épület bejáratánál mindjárt a jogászként, hivatalnokként is komoly pályát befutó Ráthnak és feleségének Stróbl Alajos által készített mellszobra mellett a múzeumigazgató díszmagyarjának ékszergarnitúrája fogad bennünket, majd a lépcsőn felmenve ízelítőt kaphatunk a bécsi, a francia és az angol szecesszió világából, tárgykultúrájából. A bécsi szobában a Wiener Werkstätte és a Thonet műhelyeinek termékeit, illetve különféle funkciójú kerámiákat, üvegtárgyakat láthatunk, a háttérben pedig Gustav Mahler 5. szimfóniájának fináléja szól. A szoba meghatározó darabja a 19. század legvégén Bathban készített vastag rézveretes tölgyfa tálalószekrény: a William Morris által elindított brit arts and crafts (művészetek és kézművesség) mozgalom és az angliai szecesszió jól láthatóan a régi, középkori kézműves mesterekhez nyúlt vissza. De találunk itt többek között két olyan üvegfestményt is, amit londoni tervek alapján Budapesten készített el Mayböhm Károly 1904 körül. Azt pedig, hogy mennyire odafigyeltek a tárlat készítői a részletekre, az is jelzi, hogy a szoba tapétáját Katona Klára századfordulós brit és amerikai ex librisek felhasználásával tervezte meg.

A francia szoba az art nouveau párizsi és lyoni műhelyeit, alkotóit sorakoztatja fel. Itt központi szerepet kap a természet, a lyoni Émile Gallé „beszélő üvegein” jól látszik, hogy alkotójuk képzett botanikus is egyben. Így került az egyik kiállított vázára a Victor Hugótól származó, A fák suttogva beszélnek-idézet.
A szoba másik különleges darabja Loie Fuller táncosnő aranyozott bronzszobra, ami asztali villanylámpa is egyben. Hasonló szépséget mutat a szoba öt, különféle funkciójú asztala és nyolc széke is, mind eredeti francia termékek.

A villa magasföldszinti tereiben helyet kapott Ráth György híres képtára is, amit az 1907-ben az özvegye által múzeummá alakított ház berendezésével együtt az ötvenes években szétosztottak az ország közgyűjteményei között. A festmények java most a Szépművészeti Múzeumból érkezett vissza, köztük számos értékes 17. századi flamand munkával. Nem érdektelen a berendezés sem, visszakerült ide a Schikedanz Albert által tervezett kabinetszekrény és ládapad, valamint más bútorok is a villa eredeti berendezéséből. A földszinti szalonban pedig a szecessziós ebédlő falán ott vannak Rippl-Rónai József Andrássy Tivadar gróf számára tervezett, a Zsolnay-gyárban elkészült tányérjai, szintén Pécsett készült más munkák mellett. De van itt Tiffanytól egy hatdarabos borospohárkészlet is, az ebédlő bútorzatát pedig a Thék Ede gyárában készített nagy tálalószekrény határozza meg.

A szalon melletti szecessziós fogadószobát Csók István 1900-ban festett képe, A Tavasz ébredése határozza meg, amit a KOGART kölcsönzött az állandó kiállításra. A Faragó Ödön által tervezett bútorok az eredeti fogadószobából valók, a falon pedig ott van a hajdani Japán Kávéház telefonfülkéjének két Rippl-Rónai által tervezett üvegablaka is. Itt sorakoznak a Zsolnay gyönyörű, eozinmázas vázái, amelyek mellett nem vallanak szégyent Smetana Ágnes mostanában készült, a zöld és a kék árnyalataiban játszó üvegmunkái.

A dohányzóasztalon korabeli cigaretta- és gyújtókészlet, no és egy harisnyás, cipős női lábat formázó szivarvágó. Az emeleten lévő Látványtár pedig olyan szín- és formakavalkáddal fogad, ami szinte elképzelhetetlen. A falakon és a tárlókban ott sorakoznak hosszan a Zsolnay-gyár színes, mázas falicsempéi és vázái, díszedényei, összesen majd ötven remekmű. Mindemellett képviseltetik magukat a herendi porcelánok is, jócskán vannak itt koppenhágai, Émile Gallé-féle, a New York-i Tiffanynál készült és hágai műhelyekből származó darabok is.

Ugyancsak az emeleten található a villa ebédlője annak eredeti, neoreneszánsz bútorzatával, amelyet szintén Schikedanz Albert tervezett, még a család korábbi otthonába. Az ezüstedények jórészt Bécsben és Pesten készültek, de vannak nagyon szép, Delftből érkezett, 18. századi fajanszok is. Az ebédlő melletti, kisméretű szobát pedig a Kós Károly-féle Fiatalok csoport által útnak indított, erdélyi gyökerekből táplálkozó magyar szecesszió kapta meg. Itt van a Kós rajzolta Attila halálát ábrázoló paraván, valamint Körösfői-Kriesch Aladár három gödöllői kárpitja is. Külön kis benyílót kapott még az 1906-os milánói világkiállítás „sztárja”: Maróti Géza. Ugyancsak az emeleten ismerkedhetünk meg a Körforgásban elnevezést kapott bemutatósorozat első alkotóműhelyével, az 1993-ban hat tervező által elindított Artista Stúdió ruhaterveivel és porcelánjaival is. E tárlat A mi szecessziónk címet kapott állandó kiállítással együtt keddtől vasárnapig, 10 és 18 óra között tekinthető meg a felújított villában.