Újraindult a Somogy folyóirat

Míg korábban évente négy számot tudtak megjelentetni, tavaly csupán egyet. Nemrég azonban a Magyar Írószövetségben bemutatkozott az arculatában, tartalmában és vezetésében is megújult folyóirat. Az írószövetség elnöke, Szentmártoni János köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek megmenteni és újraindítani az egyik legrégebbi és legrangosabb folyóiratot, amely nem csupán az elsőbbséget élvező régió, a Dunántúl és Somogyország irodalmi és kulturális értékeinek megörökítője, de az egész Kárpát-medencéé, és amely számos kiemelkedő és ma már klasszikusnak számító költőnek, írónak, irodalomtörténésznek volt – és remélhetőleg marad – az otthona. A kaposvári székhelyű Berzsenyi Társaság elmúlt év végén megválasztott új elnöke, Szakály Sándor történész a megújult folyóirat idei első számában az olvasókhoz és a támogatókhoz intézett felhívásában idézi a hét éve elhunyt Takáts Gyula örökös tiszteletbeli elnök, a Somogy örökös főmunkatársa szellemi és morális végrendeletét: „Ne hagyjátok a Társaságot és a Somogyot!” Azért vállalta el a felkérést az elnöki tisztségre, hogy megpróbálja a lehetetlent, azaz „életet lehelni egy jobb sorsra érdemes szervezetbe, haló poraiból feltámasztani a Somogyot, és elérni azt, hogy Somogyország – különböző nézeteket valló, más-más politikai pártokat választó, eltérő felekezetekhez tartozó – polgárai számára egyaránt fontos legyen a Társaság és a Somogy”. Az elmúlt fél évben azonban szomorúan tapasztalta, hogy a megye polgármesterei és országgyűlési képviselői támogatást kérő levelére – néhány kivételtől eltekintve – még a válaszra sem vették a fáradságot, holott a folyóirat életben tartásához elegendő lenne csupán öt-hat millió forint évente.

Az év elején megújult szerkesztőbizottság és az új főszerkesztő, Bába Iván által jegyzett 2015-ös első szám mindenesetre tükrözi Szakály Sándor „örök optimizmusát”, hogy ilyen értékes, a lokális, a nemzeti és az egyetemes kultúra ügyét, a köz javát szolgáló folyóirat megjelenését Somogy megye polgárai remélhetőleg készek és képesek támogatni olvasóként, előfizetőként, mecénásként is. A szerzők között egyetemi hallgató éppúgy van, mint nyolcvanas éveiben járó, harmincegy kötetes író, költő, Somogy szülötte éppúgy, mint budapesti és határon túli magyar, a műfaji gazdagságot vers, széppróza, kisesszé, történelmi dolgozat, interjú, könyvrecenzió, képzőművészeti kritika képviseli. A folyóirat egyik legérdekesebb írása a hét éve, kilencvenhét évesen elhunyt, Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a tősgyökeres somogyországi Takáts Gyula mindeddig kiadatlan, 1987-ben papírra vetett naplóbejegyzéseiből közölt szemelvény, amelyben beszámol kéthetes nyugat-németországi, trieri utazásáról, amely világtól „mi ötven évvel vagyunk lemaradva”, de „Európa a jólét ellenére mintha rohadna”, aztán itthoni, balatoni mindennapjairól, baráti beszélgetéseiről, olvasmányairól, versírásáról. Közben kiderül, hogy a keszthelyi szervizben „a fejetlen és lelkiismeretlen banda” nem tudja megjavítani elromlott autóját, hogy az Országgyűlésben „parlamentesdit játszanak a senkit se képviselők”, hogy az írószövetségben Cseres Tibor őt javasolta Kossuth-díjra, hogy a hévízi kórház olyan, mint „egy jámbor pokol”, s hogy a Somogy szerkesztőségi ülésén az a téma (már 1987-ben is!), hogy „kevés a jövő évi költségvetés, és új szerkesztési elvekről beszélnek”. Az idei első számban beszélgetést olvashatunk a hetvenöt éves Vathy Zsuzsa íróval, Borbély László pedig a nyolcvan éve született Bertha Bulcsu, a sokműfajú író költői és szociográfusi munkásságát elemzi. A folyóirat legterjedelmesebb írása Ujváry Gábor történészé, aki átfogó, dokumentumokban bővelkedő képet ad Hóman Bálint tudósi és politikusi pályájáról, 1946-os népbírósági peréről, elítéléséről, a húsz éve kezdődött és idén sikerrel zárult bírósági rehabilitációjáról, amely szerinte – bár Hóman politikai felelőssége kétségtelen – régi adóssága volt a magyar közéletnek. Ugyancsak fontos cikk Dupka György írónak, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége elnökének leltára a kárpátaljai magyarságot 1944–45-ben sújtó szovjet népirtás tényeiről, körülményeiről, módszereiről és végeredményéről.