Újra együtt látható több corvinakódex

Hunyadi Mátyás kétezresre becsült könyvtárából, kézzel írott és gazdagon díszített corvinái közül mindössze 220 maradt fen, és azok is szétszóródtak az egész világon. Így tehát nem kis feladata volt Zsupán Edina kurátornak, amikor azokat a kódexeket válogatta, amelyek a tudomány jelen állása szerint részben vagy egészében Budán készülhettek. Így a hazánkban négy helyen is őrzött ötvenöt corvina mellett érkeztek könyvek többek között Párizsból, Bécsből, New Yorkból és Lipcséből is. De a tárlat gerincét mégis a magyar darabok adják, amelyek részben az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után a velencei kultúregyezmény (1932) révén Bécsből érkeztek vagy Abdul Hamid szultán ajándékaként 1877-ben. Így aztán láthatjuk most Kálmáncsehi Domonkos fehérvári nagyprépost kivételes szépségű díszkódexeit, de Szatmári György pécsi püspök Mátyás uralkodása után készült, pazaron díszített breviáriumát is.
Az uralkodó könyvtára vélhetően a régi palota Dunára néző részén volt, a királyi kápolna mellett. Tudjuk, hogy a könyvek intarziás szekrényeken sorakoztak, és vörös bársonyfüggöny védte őket a portól.

A gyűjtemény korábban készült főpapi tulajdonban lévő munkákból (például Vitéz János könyvei), az 1480 és 1490 között működő budai műhely kódexeiből és Itáliában vásárolt könyvekből állt össze. Mátyás rendelt is itáliai műhelyekből kódexeket, de ezek csak váratlan halála után készültek el. Mátyás „könyvtárosai” az említett évtizedben igyekeztek egységes arculatot is adni a kódexeknek, így az aranyozott, Mátyás vagy a felesége, Beatrix címerével ellátott bőrkötések mellett lila, bordó és kék bársonyba is kötöttek corvinákat, amelyekre míves, aranyozott ezüstcsatok kerültek.

Az ókori szerzők, az egyházatyák és a kortárs történetírók munkáit gyűjtő király mint igazi reneszánsz uralkodó, büszke volt a kollekcióra, amelyet a Philostratus-corvinában neveztek először Bibliotheca Corviniana néven. (E műben olvashatunk részleteket Bécsújhely 1487-es ostromáról és elfoglalásáról is.)
A budai kódexmásoló és -díszítő műhely indulása Beatrix 1476-os megérkezéséhez köthető, aki minden bizonnyal hozott magával az ilyesmihez értő embereket is. A műhelyt igazolja a már említett egységes kötés is, és azt is tudjuk, hogy az egyik legismertebb milánói miniátor (kódexfestő), Francesco de Castello is Budán tartózkodott egy ideig. De szerzőként itt volt Pietro Ransano püspök is, aki megírta A magyarok történetének rövid foglalatát. Gazdagon illusztrált, 1490-re datált kódexében láthatjuk a feleségével a trónon ülő Mátyást, ahogy fogadja a szerzőt, de a lap alján balra már II. Ulászló címere látható. A corvina Rómából került vissza az országba, Bakócz Tamás érsek kapta ajándékba 1513-ban.

A budai műhelyre és a kódexkészítésre vonatkozó ismeretek mellett a tárlat vitrinjeiben ott van Mátyás körmöci ezüstgarasa és aranydukátja is, a Nemzeti Múzeumból elhozták a király Firenzében készített trónkárpitját, amelyen tájékozatlanság miatt felcserélték a cseh királyi címer színeit. De láthatunk itt korabeli íróeszközöket és majolika tintatartót is. A kiállítás előterében a fejünk felett egy drapérián a csillagok állása látható Mátyás születésének idején. Ugyanitt pecsétnyomókkal készíthetünk díszes kezdőbetűket, iniciálékat is.

A „hangpontokon” pedig részleteket olvasnak fel a corvinákból, így Ransanónak a Mátyás erényeiről szóló írásából megismerhetjük például az uralkodó bécsi diadalmenetét is, ahová a király fehér lovon és aranybaldachin alatt érkezett, közvetlenül mögötte Beatrix unokaöccse, Estei Hippolit lovagolt, aki Ransano szerint igen szerencsés alkata miatt tízévesen esztergomi érsek lehetett.