Kultúra
Tündérkert kétszázhúsz ezüstpénze
Erdélyi érmékből álló gyűjteményt mutat be a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki tárlata, amelyen számos különlegesség látható
Három generáció – nagyapa, apa és fia – gyűjtőmunkájának eredményeként állt össze a Törő család éremkollekciója, amelyet tegnap mutattak be a Magyar Nemzeti Múzeumban, miután tavaly a jegybank 1,1 milliárd forintért megvásárolta és ötéves letétbe helyezte az intézménynél. A kétszázhúsz darabból álló, speciális kollekció a 16-17. századi erdélyi tallérveretek legapróbb változatait tartalmazza, s ezzel korunk legjelentősebb erdélyi tallérgyűjteményének számít. A kiállítás szeptember 11-ig látogatható a Kupolateremben.
A tallér, vagyis a nehéz ezüstpénz az újkori világ legfontosabb címlete volt. Elődje a tiroli guldiner nevezetű pénzérme, magukat a tallérokat a csehországi Schlick grófok kezdték el veretni. A fizetőeszköz nevét a készítés helyéről, Joachimstahlerről kapta, Magyarországon 1553-tól használták az ezüstpénzeket. Az Erdélyi Fejedelemség már az első uralkodójának hatalomra kerülésével megkezdte az önálló pénzkibocsátást. A Törő-gyűjtemény tizenhárom fejedelem és két város tallérjait vonultatja fel.
A tárlat megnyitóján Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntőjében elmondta, ezen a kiállításon a „magyar történelem több izgalmas szeletével találkozunk”. Erdélyt Kelet és Nyugat különös, lenyűgöző keverékének nevezte, és hangsúlyozta, hogy a társadalmi és kulturális fejlődés élén járt, s ezt képviseli a pénzverés fejlettsége is, amelyet most bemutathatnak. Rámutatott, a Nemzeti Múzeum éremtára már eddig is a legjelentősebb gyűjtemény volt, ám ezekkel az új darabokkal „igazi nagyhatalom lesz”. Kitért arra is, hogy a kollekció 216 darabján felül négy a család ajándékaként került a múzeumhoz. Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke és a műkincsvásárlásokra alapított Értéktár program vezetője beszédében kitért arra, hogy a programmal vissza szeretnék szerezni a magyar nemzeti vagyon azon részeit, amelyek önhibánkon kívül külföldre kerültek vagy veszendőben vannak. A cél szerinte az, hogy fölkutassák, megvásárolják és olyan kezekre bízzák ezeket az értékeket, amelyek értően foglalkoznak velük. „A Magyar Nemzeti Múzeum a legalkalmasabb hely a kultúrtörténeti és emocionális értéktömeg megőrzésére” – tette hozzá. A jövőt illetően arról biztosította a résztvevőket, hogy szeretnék tovább folytatni ezt a fajta értékmegőrzést.
Ezután Tóth Csaba, az éremtár főmuzeológusa és a kiállítás kurátora vette át a szót, ő azt hangsúlyozta, hogy numizmatikai gyűjtemény ritkán tartalmaz ennyi ritka, értékes és különleges változatot, mint a Törő-kollekció, amely így muzeológiai szempontból is jelentős.
Az Erdélyi Fejedelemség százötven évének és tizenhárom uralkodójának pénzveretési múltjáról szólva elmondta: a tallérok változatosságát az adja, hogy az érmeket elsősorban ötvösök készítették, akik a kötelező formai elemeken túl saját elképzeléseiknek is teret engedtek a munka során, illetve az érmeművészet és a pénzverés összeolvadása is hozzájárult a különleges tallérok megszületéséhez. Míg az első fejedelmek uralkodása alatt csak egyszerűbb, úgynevezett „szükségtallérok” születtek, addig később nagyon változatos pénzérmék kerültek forgalomba. A muzeológus II. János Zsigmondtól Apafi Mihályig számolt be a ezüstpénzek születésének körülményeiről és mintájuk változatosságáról, kiemelve, hogy az érmek túlnyomó része kikerült az országból, külföldön pedig beolvasztották azokat, így mára kevés maradt fenn közülük. A helyi tallérverés felfutása Báthori Zsigmond alatt történt meg; erről a fejedelem érméinek hatalmas változatossága tanúskodik – tette hozzá a szakember. Arra is rámutatott, hogy Erdélyben nem váltak el élesen a forgalmi és emlékérmek, ezt mutatják Bocskai István tallérjai, Báthori Gábor pénzeiről pedig következetesen lemaradtak a székely szimbólumok. A leggazdagabb pénzverése egyébként Bethlen Gábornak volt, mégis unikális darab a gyűjtemény háromnegyed Bethlen Gábor-tallérja, és szintén nagyon ritkák I. és II. Rákóczi György tallérjai, ahogy nehéz fellelni Barcsai Ákos és Kemény János érméit is.
Apafi Mihály, a leghosszabban uralkodó fejedelem hét verdében készíttette tallérjait, így tőle harminchárom darab szerepel a kollekcióban, ritkaság azonban a korból az a Thököly Imre bukását ábrázoló gúnyérem, amelyen az osztrák császári sas löki le egy szikláról a lázadó fejedelmet – mondta Tóth Csaba.
A kiállításhoz reprezentatív katalógus is készült, amely egyrészt felsorolja a gyűjtemény összes darabját, másrészt minden fejedelemtől bemutatja a legritkább és legértékesebb darabokat.