Túlélni negyvenegy napot az óceánon

Legújabb mozijában, a Sodródás című, szintén igaz történet alapján készült drámában a természet és az ember ereje csap össze, mégpedig gyönyörű jelenetekben. De sajnos a filmben hemzsegnek a gyenge, nem jól megírt, klisés párbeszédek.

A rendező maga ragaszkodott a nyílt óceánon való forgatáshoz: színészeivel hat héten át, napi tizennégy órát hánykolódott a tengeren. A környezet így valóban nagyon rea­lisztikussá vált, ami a szereplőkre is hatással volt, ám Tami (Shailene Woodley) és Richard (Sam Claflin) jeleneteit mindez mégsem vitte jó irányba. A part, a naplementék, a határtalan óceán kéksége ugyan mind-mind tökéletesen vannak rögzítve, mégis sziruposak, giccsesek.

A szerelmi történetnek induló film a gyönyörű trópusi szigeten, Tahitin játszódik, 1983-ban. A húszas éveiben járó Tami Oldham és a harmincas Richard Sharp egyformán nagy kalandor, mindketten az óceán és a vitorlázás szerelmesei, akik korán elhagyták otthonukat. A két szabad szellem hamar egymásba szeret, és együtt vág neki a végtelen Csendes-óceánnak: Richardot ugyanis egy ismerős házaspár megkéri, vigye haza vitorlásukat Kaliforniába. Cserébe kap tízezer dollárt, ami körülbelül egy évre fedezi utazásai költségét, valamint egy első osztályú repülőjegyet a visszaútra. Rövid gondolkodás után a lány vele tart.

A romantikus kalandnak induló utazás során az óceánon óriási viharba keverednek, hajótörést szenvednek, s mindaz, ami vitorlásukból megmaradt árbóc nélkül hánykolódik a nyílt vízen. Richard komoly sérüléseket szenved: eltörik a bordája és a lába. Tami ápolja, miközben eredeti úti céljukat feladva, megpróbálja a háromezer kilométerre lévő Hawaiira kormányozni a törött vitorlást. A semmi közepén, egyes egyedül önmagára utalva, Taminek minden bátorságára és lelkierejére szüksége van ahhoz, hogy életben maradjanak. Miközben negyvenegy napig sodródnak, a pusztító hurrikán előtti időszak eseményei bontakoznak ki. A film két idősíkjának váltogatása jó rendezői húzásnak tűnik, ám a végkifejlet szinte az első pillanattól kezdve kiszámítható.

Kétségtelenül Shailene Woodley viszi a hátán a filmet, mindvégig az az érzésünk, mintha a rendező rá íratta volna a szerepet – talán nem véletlenül, hiszen Woodley a film egyik producere is. A szenvedést, a testi fájdalmak átélését, a lelki mélypontokat kitűnően hozza a színésznő, de a párbeszédek a hajótörés után is elnagyoltak. Kormákur – szerintem az igazi Tami Oldhamre külsőleg egyáltalán nem hasonlító – női főhőse testesíti meg az amerikai nyugati part energiáit. Nagy kár, hogy a filmen ez nem érződik, ugyanis sem az igaz történet, sem a lélegzetelállító felvételek, de még Shailene Woodley színészi teljesítménye sem mentik meg: felejthető giccsparádé marad.

Sodródás (Adrift)
Amerikai kalandfilm-dráma, 2018
Rendezte: Baltasar Kormákur
6/10