Traumák és háborúk tükrében

Andrew Russell Garfield hitelesen játssza a főszerepet (Forrás: Ads Service)

Túl rengeteg főszerepen és olyan filmek megalkotásán, mint A rettenthetetlen, A passió vagy az Apocalypto, Mel Gibson jó egy évtizede tett néhány botrányt okozó kijelentést. Persze minden szilencium véget ér egyszer, így Gibsonhoz tavaly megérkezett végre egy főszerep (Az utolsó emberig), és rendezhetett is valami szépet, igazán amerikait. Ez a film lenne A fegyvertelen katona, amely – mint ahogyan az manapság elvárható – természetesen igaz történeten alapul. Desmond Doss, a Hetednapi Adventista Egyház tagja szanitécként hetvenöt embert mentett ki az okinavai csatában. Amiért megérdemelten meg is kapta a legmagasabb amerikai kitüntetést, a kongresszusi Becsület érdemérmet. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy nem is teljesíthet szolgálatot, hiszen hite parancsait követve nem foghat fegyvert. E tény mellett ott van még az is, hogy az első világháborúban traumatizált és alkoholista apját egyszer majdnem keresztüllőtte az anyja védelmében.

Amikor szóvá teszik neki, hogy nem fog fegyvert, folyamatosan azt hajtogatja, hogy neki a jelentkezéskor megígérték, szanitécként nem kell ezt tennie. A film első negyven perce a bevonulás előtti dolgokat meséli el a szomorú gyermekkortól a boldog szerelemig. Kicsit hosszúnak tűnik annak fényében, hogy a bevonulás után előre sejthető konfliktusok pedig eléggé kurtára, alig húszpercesre lettek szabva. Talán azért is sietett itt kicsit Gibson, mert mihamarabb meg akart érkezni a csatába. Hogy tocsoghasson a vérben és egyéb borzalmas jelenetekben. De azért bevalljuk, a nagyjából a hetvenedik perctől induló jelenetek nagy hozzáértéssel készültek. Kevés ehhez foghatót lehet találni, talán Spielberg jutott hasonló magasságokba a Ryan közlegény megmentésében a partraszállós jelenetnél, vagy a végső összecsapásban. Na meg persze ott van a Szakasz, de az egy másik háború, másik történet.

Gibson amúgy nem sokat teketóriázik, nem nagyon kíváncsi, hogy az ellenfeleket, a japánokat mi mozgatja. Nem érdekli, hogy Amerika másik nagy színész-rendezője, Clint Eastwood azért leforgatta a Levelek Ivo Dzsimából című filmjét. Gibson japánjai kimondottan vadásznak a szanitécekre, s megadáshoz feltartott kezükben pedig kézigránátot szorongatnak. Nem foglalkozik sokat a többi szereplővel sem, akik Doss (Andrew Russell Garfield) mellett mintegy statisztaként mozognak csak. A Pókemberekből is ismert Garfield amúgy messzemenően jó választás erre a szerepre szelídnek mondható arcával és filigrán termetével. És mindezek mellett még hitelesen játssza el, hogy mindenáron a hazájáért akar harcolni. Végezetül pedig Gibson is hiteles amerikai rendezőként tér vissza, persze tudjuk, hogy ausztrál, de a cikk elején említettek mellett most talán ezért is kompenzálni akar. Kap is talán néhány szobrot, mondjuk a legjobb hangmérnöki munkáért vagy a látványért a február végi Oscar-gálán.