Torzításmentesen a magyar történelem nehéz időszakairól

A Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója azon – nem túl nagyszámú – történészek egyike, aki nemcsak vastag monográfiákat ír, tudományos köteteket szerkeszt és forrásokat ad közre magyarázva azokat, hanem rendszeresen hosszabb-rövidebb publicisztikákban foglalja össze egy-egy kutatási témáról kialakított nézeteit, és osztja meg azokat a szakmainál szélesebb olvasóközönséggel, a tudományos ismeretterjesztés igényével és szándékával. A havi-, heti- és napilapokban, például a Magyar Hírlapban közreadott írások óhatatlanul „rövid életűek”, holott az általuk tárgyalt témák és problémák többnyire tartós figyelemre és érdeklődésre érdemesek. Például évek óta – és nyilván még jó ideig – a tudományos, a laikus közéleti és politikai diskurzus újra és újra napirendre kerülő, máig szenvedélyesen vitatott témái között szerepel a Horthy-korszak, ezen belül a kormányzó, a két világháború közötti politikai és katonai felső vezetők tevékenysége, szerepe, felelőssége. Publicisták, közírók, költők, tanárok, mérnökök, orvosok, szociológusok, közgazdá-szok, önjelölt „szakértők” sokasága adta és adja közre a nyomtatott és az elektronikus médiában, a közösségi platformokon ilyen-olyan nézeteit és (tév)képzeteit a legkülönbözőbb történelmi kérdésekben, míg a céhbeli történészek zöme méltóságán alulinak tartja, hogy „leereszkedjen” közéjük, vállalva a méltatlan, nemegyszer bizony durva személyes támadások kockázatát is.

Szakály Sándor professzor azonban küldetésének tartja a pontos, hiteles, torzításoktól és tabuktól megtisztított történettudat formálását, a tudományos igényű, egyben közérthető ismeretterjesztést, mert azt az álláspontot vallja, hogy bármilyen bonyolult és ellentmondásos a huszadik századi magyar történelem, annak tényei, folyamatai, összefüggései, sorsfordulói, a politikai és katonai döntések háttere, mozgatórugói és körülményei megismerhetők és megérthetők, ha harag és elfogultság nélkül közelítünk hozzájuk. Alapelve az, hogy bármilyen borús és tragikus volt is az elmúlt évszázad a magyarság szempontjából – nem kis részben a magyar vezetők rossz döntései miatt is –, „múltunk egésze a miénk, s lehet, hogy nem mindenben lehetünk büszkék évszázadok, évtizedek távlatából eleink tetteire, de meg- és kitagadni nem lehet őket”. S múltunk pontos, hiteles megismerése nélkül nem érthetjük meg a jelent, és nehezebben tervezhetjük a jövőt. Ezért érdemes, sőt hasznos végigolvasni Szakály Sándor publicisztikai kötetét – akkor is, ha valaki nem mindenben ért egyet az általa felvázolt, leírt történelemképpel –, mert a benne szereplő tények és elemzések segítségével a történelem iránt érdeklődő figyelmes olvasók legalább egy lépéssel közelebb kerülhetnek a sokoldalú történelmi igazsághoz.

Szakály Sándor: Történelem és publicisztika
Magyar Napló–Veritas, Budapest, 2015