Kultúra
Torony nélküli templom
Rejtőzködő Magyarország 810.
Az Árpád-kori település neve a váradi káptalan 1219. évi regestrumában bukkan fel először Senguer alakban, amikor az ide való Árva és testvére, Lukács kiállta a bíróság előtti tüzesvas-próbát. Kiss Lajos akadémiai nagy szótára szerint a név személyhez kapcsolható, etimológiája azonban nincs tisztázva. Tisztelegve a néhai tudós életműve előtt, megjegyzem, hogy a Csenge női név ótörök, és/vagy kun eredetű. A Szent István által alapított szatmári vár közelsége miatt korán kiemelkedett a környék falvai közül a kedvező fekvésű település, amelynek 11-13. századi fatemploma helyén épült a ma is látható, korai gótikus, nyolcszögletű tornyos egyház.
Csenger két évszázadig a várispánság része volt, majd az 1230-as évektől a Csaholyi nemzetség birtokai között találjuk. A tatárjárást is túlélő helység gyors fejlődését mutatja, hogy a 14. évszázadban már a nemesi vármegye központja volt, Luxemburgi Zsigmond 1388-ban vásártartási joggal ruházta fel. Amikor mezővárosi rangra emelkedett, 1429-ben a csúcsponton voltak az ispáni és kegyúri rangú Csaholyiak, amit egy királyi oklevél is megerősített később, azonban fiágon kihalt a nemzetség. A birtokot leányágon Anna és Katalin örökölte, aztán, már a török–tatár betörések idején elvesztek a családi szálak.
Legfőbb értéke és látványossága Csengernek a piros és sötétre égetett téglákból szövetszerűen falazott, remek mívű templom. Alaprajza az úgymond vidéki gótika jegyeit képviseli: szabad térségben épült, nyugati tornyos, arányos hajóval bíró épület. Mestere a középkori öl mértékében szerkesztette, a téglafalak vastagága pedig nyolcvan centiméter, a nyolcszögletű, ötemeletes, pártázatos koronájú torony vastagabb alapon nyugszik. A templom bátran kiállta az 1707-i tűzvészt.
A múlt heti írásunkban szereplő csegöldi téglaszentély a csengeri szerényebb társa, a Csegölddel szomszédos Jánkmajtis azonban egészen más gótikát jelenít meg.
Jánk és Majtis külön-külön eredetű szomszéd falvakból olvadt egybe: előbbi a János, utóbbi az 1429-ben írásban felbukkant Maytis nevéből ered. Oklevelekben a tatárjárás után, 1252-ben szerepel első ízben a Jánkkal határos Gerecsény nevű birtokrész, amelyet egy évre rá a Gutkeled nemzetségbeli Tiba nyert el. Az 1300-as évek elején a Jánky, még korábban a Majtysi famíliáé volt; 1387-ben Zsigmond király elvette tőlük és a Garaiaknak adta, Garai Miklós pedig 1432-ben a váradi káptalannak. Az 1800-as évektől 1945-ig a Hadik-Barkóczy család volt a falu földesura, s Jánk 1950-ben egyesült Majtissal.
A község jánki felén álló, torony nélküli templom (képünkön) a 15. században épült, eredetileg a pálos remete szerzet számára, 1567 után lett a reformátusoké, majd 1751-ben visszakerült a római katolikus egyházhoz. Szépen megőrizte középkori formáját, a keletelt, egyhajós, egy-egy falszélességgel keskenyebb szentély fél nyolcszögben záródik. Kívül emeletes támpillérek viselik az eredeti, 15. század eleji gótikus csillagboltozat nyomását és az északi sekrestye dongahátát; az ablakok faragott mérművei szerencsésen, épségben megmaradtak. Nyugati oldalon nyílik a csúcsíves keretű bejárat, a szentély északi falába mélyedő szentségház fülkéjét faragott keresztrózsás fiatornyok díszítik.
Templomunk jellege a Báthoryak korabeli felső-tiszavidéki építkezéseivel mutat rokonságot. Egyébként a közelmúltban jánkmajtis legismertebb embere Végh Antal (1933–2000) író volt.