Több mint százötven műkincs a Kínai Birodalom múltjából

A számos dinasztián át, a neolitikumtól a 18. századig tekinthetők meg a birodalom emlékei három teremben. Cselovszki Zoltán főigazgató a minapi bejáráson arról beszélt, hogy a több mint százötven műkincset felvonultató, rendkívül jelentős anyaggal a múzeum a hazai közönség mellett a magyarországi kínai közösséget is megcélozza. A tárlat legismertebb darabjai az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírjából származó eredeti cserépkatonák lehetnek, ilyet 1987 óta nem láthatott a hazai közönség. De mint Fajcsák Györgyi sinológus, a tárlat tudományos tanácsadója hangsúlyozta, a három nagy kínai múzeumból származó válogatásban több hasonló jelentőségű műtárgy is helyet kapott. Ezek közül a Senhszi Történeti Múzeum a mai Hszien tartomány régészeti anyagát gyűjti, ezen a területen helyezkedtek el Kína első háromezer évének uralkodói központjai. A délebbi Nancsingi Városi Múzeumnak otthont adó település hat dinasztia fővárosa volt, a Csengtői Császári Nyári Palota Múzeum pedig az utolsó dinasztia Pekingtől északra elhelyezkedő kastélyában működik, innen a 18. századi udvari kultúra tárgyi emlékei érkeztek.

Az első egységet a neolitikus kerámiák, illetve az első dinasztiák és fejedelemségek kultikus bronztárgyai alkotják, valamint a jádekőből készült szakrális és rituális tárgyak, uralkodói jelvények. Fajcsák Györgyi tájékoztatása szerint a szisztematikus régészeti feltárások az 1920-as években indultak, a birodalmi múltat igazolandó. Néhány évtizeddel később, 1974-ben pedig nagy jelentőségű felfedezés volt Csin Si Huang-ti, a fejedelemségeket a Kr. e. 3. században egyesítő első császár agyaghadseregének megtalálása. Eddig mintegy ezerötszáz katonafigurát tártak fel, ezek közül most egy térdeplő és egy álló látható.

Ez a Han-kor, amely a Kr. u. 3. századig tartott, jelentős volt a birodalom életében, a kínaiak saját, „belső” elnevezése magukról máig a han szó. Sírszobrok, füstölő és egy urnaszobor is képviseli ezt az időszakot: e kettő csúcsos alakja a kínai hitvilágnak megfelelően a „halhatatlanok hegyét” szimbolizálja, utóbbi pedig egész jelenetsoron mutatja be a lélek útját a túlvilágra.

A Tang-dinasztia idejében, a 7-10. században a selyemúthálózatnak köszönhetően megjelent Kínában a buddhizmus az indiai ikonográfiával együtt, és az arany használata - hívta fel a figyelmet a szakember. Ám az indiai hatások lassan belesimultak a kínai kultúrába, az emberek a maguk képére formálták az ikonográfiát is, ezekből is ízelítőt kap a látogató.

A kiállításban a 10. század után megfogyatkoznak a régészeti leletek, mert, ahogy Fajcsák Györgyi mesélte, az utóbbi ezer év emlékeinek kutatását a kínai tudomány nem helyezi előtérbe. Inkább az iparművészeti tárgyakra koncentrálnak, ebből pedig igen míves válogatás látható most. Így a Ming-kori ékszerek, amelyekre a kevés drágakő mellett a gazdag, filigrán díszítés jellemző. A 15. század elején a dinasztia Yongle nevű császára kezdte építtetni a mai Peking palotavárosát: a szó jelentése „északi főváros” (pejcsing), amely a korábbi uralkodók „déli fővárosát”, Nancsingot váltotta fel. Pekingtől északra pedig, Csengtő városában a 17. századtól a 20. század elejéig hatalmon lévő Csing-dinasztia hozott létre nyári palotát. Ennek berendezési tárgyai közül a Budapestre érkezettek, például az albumképek sorozata, a selyemképek tekinthetők meg. Az uralkodócsalád időszakából származó két köntös közül a férfiruhán bővebb szimbolika látható, a „világtengely középpontjába” helyezve viselőjét. Hiszen a kínaiak számára az határozza meg egy adott ember világban elfoglalt helyét, hogy milyen tárgyak veszik körül – mutatott rá a szakember.

A 15-18. századi porcelánok mintázata, megjelenése talán az egyik legismertebb a nyugati világban: egy rekeszzománc-technikával készült, feltehetően közel-keleti hatású edény mellett az egyszínmázas alkotások vannak többségben. Fajcsák Györgyi rámutatott: a kínaiak ezt tartották elegánsnak, a tejfehér alapon kékmintás alkotások mellett azonban mai szemmel is modern, úgynevezett flambémázas (folyatott mázas) edények is láthatók, rézvörös színben. Zárásként: az első teremben az ókori áldozati bronzedényeket másoló ezüst megfelelőik láthatók a 18. századból – mint hangsúlyozta, a kínai gondolkodás a folytonosságot úgy mutatja föl, hogy újratermeli az elődök világát, de finom eltérésekkel.

A falakon látható, a korszakokat taglaló szövegek jó arányérzékről tanúskodnak, de az egyes tárgyakat alig olvasható, vitrinekre ragasztott adatok írják le – e helyett praktikusabb lett volna láthatóbbakat elhelyezni.