Tervezhetetlen a folyóiratok megjelenése

A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) az „utolsó mentsvára” a legtöbb folyóiratnak, ugyanakkor ezek éppen a kulturális alapot ostorozzák a legtöbbet – mondta Doncsev András, a szervezet alelnöke tegnap azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a folyóiratok jövőjéről szerveztek az idén kialakult kritikus helyzetre való tekintettel. Doncsev szerint több köti össze a két felet, mint ami elválasztja. Ugyanakkor tarthatatlannak gondolja, hogy egy folyóirat hatmilliós támogatásából kétmillió menjen el a remittenda okozta veszteségekre, de mint mondja, tisztában van azzal, hogy a probléma fő oka a kultúra nivellálódása és elsekélyesedése.

Az NKA átalakulásáról szólva hangsúlyozta, hogy az új rendszer elsősorban az alkotókat akarja patronálni, ugyanakkor a műveket is segíti eljuttatni közvetlenül az olvasóhoz. Ezért is költöttek el 200 millió forintot a könyvtárak fejlesztésére. Doncsev András többször is hangsúlyozta, a művészeti folyóiratokra rendelkezésre álló források végesek, a beérkező pályázatok 1,4 milliárd forintjával szemben csak 500 milliót tudnak biztosítani, pótlólagos forrásokra pedig nem számíthatnak.

A résztvevők (Tompa Andrea, a Színház főszerkesztője, Szentmártoni János, a Magyar Napló munkatársa, Papp Endre, a Hitel felelős szerkesztője, Margócsy István, a 2000 szerkesztője, Pápay György, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője és Kiss Éva, a Magyar Iparművészet főszerkesztője) ezután bemutatták lapjaik helyzetét is törekvéseit. A közös problémák között a nem elégséges finanszírozás mellett felmerültek a célközönség megtalálásának nehézségei, az, hogy Pápay György szerint a magaskultúra iránt érdeklődők már-már egy szubkulturális körre szűkülnek le. Papp Endre szerint a létező folyóirat-kultúra páratlan érték, és a reformkortól meghatározó az ország kulturális fejlődésében. Ez a folyamat látszik megszakadni a rendszerváltással, amikor kiesett a figyelem középpontjából, nincs egyáltalán médiajelenléte. Margócsy István, akinek lapja idén nem kapott támogatást, kijelentette, a célközönségük tette ki a szellemi élet színe-javát – szerinte nem a tömegesség a fontos, ezért is frivol a példányszámra való hivatkozás.

Tompa Andrea az NKA terjesztésben játszott fontos szerepét hangsúlyozta, Kiss Éva az arculati megjelenéshez szükséges költségeket emelte ki. A remittenda hasznosításának kérdésében különféle megoldásokat ismertettek. Margócsy István ezt logisztikai kérdésnek tartja, ők a könyvtárakba vagy a határon túli magyarsághoz juttatják el eladatlan példányaikat. Szentmártoni János arra a csapdára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyobb jelenléthez mindenképpen több példány kell, amiből természetesen több is marad eladatlan. Pápay György szerint a kulturális alapnak csak bizonyos példányszámig kellene támogatnia a nyomdaköltségeket. A pluszforrások bevonásával kapcsolatosan Papp Endre azt hangoztatta, hogy a mecénások és a hirdetők csak olyan lapokat támogatnak, amelyeknek van olvasójuk és valós kulturális igényt elégítenek ki.

Ezután a résztvevők rátértek a pénzelosztás és a pályáztatás jelenlegi rendszerének kritikájára. Tompa Andrea és Kiss Éva szerint a legnagyobb kihívás a tervezhetőség, már most tudni kellene, mekkora pénzből gazdálkodhatnak jövőre. Szentmártoni János is a korábbi, hároméves támogatási rendszert tartaná megfelelőnek, és felhívta a figyelmet az új nemzedékek lapalapítási törekvéseire is. Tompa Andrea a pályázatok elbírálásánál az indoklási kötelezettséget szorgalmazta. Doncsev András a felvetésekre elmondta, hogy állami érdek a vélemények artikulálása, a legfontosabb tehát a párbeszéd, az együttgondolkodás. A média szerepével kapcsolatosan megemlítette az induló M5-ös csatornát és kitért arra is, hogy a tervezhetőség a NKA-nál is probléma. A döntéseket egy pontrendszerrel tenné átláthatóbbá, de ettől még a forráshiány meg fog maradni – mondta, hozzátéve, a felosztható összeg tízszeresére érkezik igény.