Szürke köd és unalom Andalúziában

Először is: megint bebizonyosodott, hogy nagyon nehéz adaptációkat forgatni. Így van ez a képregényekből kiinduló Marvel-filmekkel is, ahol sokszor a sztárszínészek és a már bizonyított rendezők sem tudnak mit kezdeni a sztorival. Nos, a videojátékok megfilmesítésénél hatványozódnak ezek a problémák. Gondoljunk csak bele: ott ülnek a vászon előtt a játék rajongói, azok, akik éjjel-nappal ebben a világban élnek. És kénytelenek szembesülni azzal, hogy ez csak egy film, nem az a finommotorikus mozgásokkal befolyásolt virtuális valóság, amelyhez hozzászoktak. Itt nincs konzol, irányítási lehetőség, kénytelenek végigülni valakinek a választását, elképzeléseit. Vagy nem – olykor futótűzként terjed a hír a gémerek világában: na, erre a filmre egy centet sem érdemes kiadni!

Aztán ott vannak a civilek, akik talán már találkoztak is valamelyik unokaöcsnél a programozott dzsojsztikkal irányítható bérgyilko­sokkal, de nem fogta meg őket különösebben a dolog. Nekik viszont kellene adni valami keretet, hogy miről is van itt szó – no meg valami felfogható forgatókönyvet, hogy mi miért történik.
Nos, az Assassin’s Creedben ez utóbbi sem sikerült. Ha egy „civil” beül a filmre, annak igen csak oda kell figyelnie a történésekre, amelyek miértjéről szemmel láthatóan magának a főszereplőnek sincs sok fogalma. Láthatjuk mindjárt az elején egy asszaszín bérgyilkos beavatását, esküjét, majd azon nyomban 1986-ban Mexikóban találjuk magunkat, és szembesülünk egy olyan gyilkossággal, amelynek nem leljük magyarázatát egészen a film végéig. Ezután rögtön ugrunk még harminc évet, és a főhős kivégzésére nézünk be néhány percre. Apropó, főhős: Michael Fassbenderről már a 300 című sikermoziból tudjuk, hogy impozáns a felsőteste, az Aranypálmával díjazott Éhségben és a Kurzel által jegyzett 2015-ös Macbethben pedig megmutatta színészi képességeit is. Most jórészt egy csuklya alatt zordon arcot kell csak vágnia (jól megy neki) és a kék, vagy zöld vászon előtt hadonásznia, ugrálnia. Ez utóbbi testmozgás, helyváltoztatási forma amúgy központi szerepet kap abban a már emlegetett huszonöt-harminc perc akcióban, ahol társaival együtt parkourként ugrálnak 1492-ben Sevilla CGI-vel előállított cserepes háztetőin. (A parkour olyan extrém sport, amelyben akadályokon keresztül jutunk el minél gyorsabban egyik helyről a másikra – a szerk.)

A cserepes háztetőket viszont valahogy mindig ködök és füstök borítják, és Andalúzia éghajlatát ismerve csak arra gondolhatunk, hogy a gaz inkvizíció máglyái égnek folyton itt, és homályosítják el a kék eget és a számítógéppel rajzolt városképet.

Hiszen az unalmas, napjainkban játszódó keret mellett 1492-be, Spanyolország születésének és Kolumbusz Amerikába indulásának idejére röpülünk vissza háromszor is a főhőssel, Callum Lynch-csel együtt. Akinek vérvonalát ötszáz éven át visszavezetve az Abstergo nevezetű templomos lovagrendi vállalkozás megtalálja ősét, az asszaszín bérgyilkos Aguilart. A genetikai emlékekre alapozott kutatás célja pedig az Éden almájának a megszerzése, amelyet Aguilar lopott el – vagy éppen őrzött meg –, és amiért évszázadok óta megy a hirig az asszaszínok és a templomosok között. Ez utóbbiak természetesen a rosszak, a bérgyilkosok pedig a jók, már ahogy azt Amerikában kitalálták. A lényeg: az Istentől vagy éppen az ufóktól származó alma birtokosa megkapja az emberi ösztönök teljes genetikai térképét, ezen belül a szabad gondolkozás genetikai kódját, és ennek befolyásolásával, kiiktatásával a világ ura lesz. Ugyan a főtemplomos részéről az elején is elhangzott, hogy a fogyasztás mindenek fölé helyezésével ez utóbbi már megtörtént, de biztos, ami biztos, azért az alma is kellene e filmbéli sötét társaságnak a teljes sikerhez.

Az Assassin’s Creed sikeréhez – hibáit látva – pedig valami csoda kellene. A 150 millió dollárból forgatott 140 perc már az amerikai premier hétvégéjén is csak tízmilliót hozott, amit nagyon rossz jelnek tartanak arrafelé.

Assassin’s Creed
Rendezte: Justin Kurzel. Magyarul beszélő, amerikai-angol-francia akciófilm, 108 perc.
Szereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Jeremy Irons.
••••5•••••