Szőnyegkereszt a vérvörös paravánok közt

Az 1938 után 2020-ban ismét hazánkban megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus közeledtével sűrűsödni fognak a felvezető programok, ezek közül az egyik első a Kontsek Ildikó által összeállított, Átlényegülés című kiállítás a Pesti Vigadóban. Az Oltáriszentséget középpontba helyező tárlat központi és címadó installációja, az Átlényegülés Bukta Norbert koncepciója és terve alapján valósult meg több közreműködővel. A terem négy falánál vörös paravánok állnak, amelyeket hasonló színű szőnyegek kötnek össze, keresztet alkotva. Ennek metszéspontjában, a földre szórt fekete földben négy szikladarabon ott találjuk az életet jelentő kenyeret, a Krisztus értünk ontott vérét jelképező bort, a minden élet forrását jelentő vizet, és természetesen magát a Szentírást, a könyvek könyvét, az egész felett pedig ott lebeg az Oltáriszentség, amelyben egyesül az Isten és az ember a katolikus tanítás szerint. Az egyik paravánon Aquinói Szent Tamás Dicsérd Sion üdvözítőd kezdetű ismert költeményét olvashatjuk, a többin az Eucharisztiához kapcsolódó festményeket láthatunk. A Királyok imádása 1480 körül készülhetett, Kisléghi Nagy Ádám Kenyér és bor című, a központi paravánon lévő, Krisztust a keresztfán ábrázoló olajképe kortárs realista alkotás, ahogyan Atlasz Gábor Az emmauszi vacsora című, az idén készült olajképe is. Itt a két tanítvány alakja között Jézusnak a torinói lepelről ismert arcvonásai sejlenek fel a fényben.

Joseph Anton Settegast (1813–1890) aprólékosan kidolgozott akvarelljei szintén az Eucharisz­tiá-val kapcsolatba hozható csodákat és szenteket vonultatja fel. Az 1860-as, 1870-es években készült precíz munkák, amelyeken többek között az ostyát sütő Szent Vencel cseh királyt, a miséző Nagy Szent Gergely pápát, vagy Szent Benedek rendalapító utolsó szentáldozását is láthatjuk, a vallásos festészet etalonjai is egyben. Lotz Károly az egyik vázlatán a 17. században élt Alacoque Margit csodálatos látomását, az oltár felett megjelenő Krisztust igyekszik megjeleníteni, Szántó Piroska pedig az Ábrahámot meglátogató három angyalt rajzolta meg pasztellel. Joseph Wagner (1706-1780) rézkarcán Borgia Szent Ferencet láthatjuk, aki, miután meghalt a felesége és felnőttek a gyermekei, otthagyta hercegségét, szerzetes lett és órákon át imádkozott naponta az Oltáriszentség előtt. Egy ismeretlen itáliai festő pedig Pá­duai Szent Antal csodáját meséli el, aki komoly vitában állt a Bononillo nevezetű kétkedővel. Kiéheztettek hát egy szamarat, ami elé a piactéri tömeg előtt szénát vetettek, miközben Antal a szentostyát tartotta elé. A szamár pedig előbb térdre ereszkedett az Oltáriszentség előtt, csak azután látott hozzá az evéshez.

A tárlaton megismerkedhetünk a bátai Szent Vér-ereklye történetével is, amit a Thuróczi-krónika említ először, és amit a törökök pusztítottak el a bencés kolostorral együtt 1539-ben. Végül itt vannak vagy húsz tablón azok a katolikus egyház által elismert eucharisztikus csodák, amelyeket egy mélyen hívő olasz ifjú, Carlo Acutis gyűjtött össze a családja segítségével. Olyanok, mint a Clairvaux-i Szent Bernát által felemelt Szentostya erejétől a földre rogyó, majd az egyházba visszatérő aquitániai herceg esete, vagy az a tudományosan is alátámasztott, többször is megvizsgált tény, hogy egy 2013. december 25-én a földre ejtett Szentostyán megjelenő vörös foltok (ilyenek voltak a leírások szerint a bátai ereklyén is) szövettanilag az emberi szívizomhoz hason­lóak, mégpedig annak agónia okozta elváltozásaival.