Szépségideálok és bálványok

A kilencvenes évek elejétől összesen tizenhat kiállításon volt jelen a műveivel El Kazovszkij a Várfok Galériában, ezért is indokolt az Emlékmű című, július 28-ig ingyenesen látható tematikus kiállítás az intézményben, nemcsak amiatt, hogy az idén lenne hetven éves a tíz éve gyógyíthatatlan betegségben elhunyt képzőművész. A felvonultatott huszonegynéhány alkotás bár kevés, mégis remekül reprezentálja munkásságát, amely visszavonhatatlanul megmarad a magyar képzőművészet élvonalában. Nem kell attól tartanunk, hogy lassan szürke por rakódik rá, és lesüllyed az emlékezet határai alá. El Kazovszkij képei erejüknek köszönhetően már életében szinte mind egy szálig elkeltek, és most is magas áron forognak a piacon. Az Emlékmű című tárlaton is mindössze egyetlen eladó: az Őrangyal ikrek című képért 2,3 millió forintot kér a tulajdonosa. A kiállított alkotásokat egyébként felhívás nyomán a gyűjtők kölcsönözték, a galériának nincs jelenleg eladó El Kazovszkij-képe.

És természetesen elegendő tere sincs arra, hogy retrospektív módon bemutassa ezt a valamikor a hetvenes évek végén indult, rendkívül termékeny pályafutást (három és négyezer között lehet a műveinek száma), így döntöttek hát most a bálványokat felvonultató munkák bemutatása mellett. Állandó motívumainak ismeretében nem is lehetett olyan nehéz ez a döntés, hiszen aki már látott néhány El Kazovszkij-alkotást, annak feltűntek az állandó szereplők: a kutya mint vándorállat motívuma és természetesen a mitológiai hátterű figurák. A vénuszok és párkák világa még a gyermekkori, görög mitológiáról szóló olvasmányok közben készített rajzokkal indult, hogy aztán végigkísérje az egész pályafutását. A bálvány nála mindig valamiféle szépségideál, ahogy a hattyú vagy éppen a balett-táncosai is a szépséget testesítik meg. El Kazovszkij szépségei hangsúlyozottan androgün szépségek, tehát elérhetetlen szépségideálok, ahogy az éppen kétezer éve halott költő, Ovidius által hexameterekben megírt ciprusi szobrász, Pügmalión története is csak egy mítosz: a szobrok, bármennyire is szépek, nem elevenednek meg.

A tárlaton részleteket láthatunk Raum Attila Bevezető leckék című 1997-es filmjéből is, ahol a performer El Kazovszkij mint varázsló és ceremóniamester tűnik fel a gyönyörű szereplők és festői díszletek között. Itt, a vetítésnek helyet adó hátsó traktusban bújik meg a művész egyik első, a hetvenes évek közepére datálható alkotása is. A Kis párizsi című sötét, kékes árnyalatú munkán lévő alak megelőlegezi a jól ismert folytatást. A többi mű jórészt a kilencvenes és kétezres években, El Kazovszkij legtermékenyebb, kiforrott korszakában készült. A tárlat erejéhez a művész hagyatékát kezelő alapítvány által kölcsönzött két, székekre felépített installáció is hozzájárul.