Szellemi-hitéleti bonbonválogatás

Noha a múlt hónapban rendezett Szent István Könyvhéten már bemutatták, a nagyközönség hivatalosan a 89. Ünnepi Könyvhét újdonságaként vehette először kezébe a kispesti káplán és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze Praliné a léleknek című, a Lazi Kiadónál megjelent könyvét. András atya több mint egy éve indította a 777 blogon videócsatornáját, amelyen elsősorban a fiatalokat foglalkoztató kérdésekre ad rövid, lényegre törő válaszokat az élet kisebb és nagyobb problémáit illetően. Videói, „műsora”, valamint a 777-en néha közölt írásai miatt igen nagy népszerűségre tett szert – nem csak a fiatalok körében.

Amint a Praliné a léleknek májusi bemutatóján és dedikálásán kígyózó sorok megmutatták, András atya mindenkihez szól. Számára nincsenek kényes vagy ciki kérdések, röviden, szellemesen, azonban komoly elméleti megalapozottság és tudás birtokában ad iránymutatást a hozzá bizalommal fordulóknak, legyen szó szexualitásról vagy a kénköves pokolról és a tisztítótűzről.

A kötet ennek a több mint egy évnek a legérdekesebb kérdéseiből-válaszaiból ad közre egy válogatást öt nagy témakörbe sorolva, amelyet haszonnal (és jókedvvel) forgathat hívő és nem hívő, fiatal és idősebb egyaránt.

Jóllehet ránézésre vékonynak tűnik, a Praliné a léleknek című kötetben foglalt gondolatok –bővebb megfogalmazásban – megtöltenének akár egy több ezer oldalas könyvet is. Hodász András ugyanis a katolikus egyház legalapvetőbb dogmáinak magyarázataitól kezdve a hitélet problematikus pontjain át olyan aktuális, égető kérdéseket tárgyal pár sorban, esetleg pár oldalban, átlátható, közérthető formában, mint az abortusz engedélyezése és a melegek házassága, illetve a „mire jó a mise?” vagy a „nem kell templomba járnom ahhoz, hogy higgyek” felvetések.

Praliné a léleknek – mondja az étvágygerjesztő cím, pedig Hodász atya írásai egyáltalán nem finomkodóak. Szellemesek, humorosak, de nagyon komoly, határozott teo­lógiai és erkölcsi álláspontról tanúskodnak. Ugyanakkor – ahogy az az előszóban is olvasható – a kötet összetartozó írásainak, kérdés-válaszainak elolvasása épp annyi időt igényel, mint egy bonbon elmajszolása. És ugyanúgy hagynak nyomot, gondolkoznivalót maguk után, mint ahogy a gazdag ízvilágú édesség elolvad a szánkban.