Kultúra

Szatócsok boltjaitól a fényes áruházakig

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új időszaki tárlata azt mutatja be, milyen jelentősen járult hozzá a zsidóság hazánk kiegyezés utáni fejlődéséhez

Hazánk 1867 és 1918 közötti rendkívüli gazdasági fejlődéséhez a magyar zsidóság is jelentősen hozzájárult, ezt mutatja be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új időszaki tárlata. A handlétól a grand caféig című összeállítás a vidéki használtruha-árusoktól a szatócsokon át az orfeumok és elegáns éttermek, fényes áruházak világáig ível.

mkvm
(Forrás: MKVM)

A megszokottan jó színvonalú kiállításainak sorába tartozik a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legújabb, A handlétól a grand caféig című időszaki tárlata, amely azt mutatja be, hogy a magyar zsidóság hogyan járult hozzá hazánk 1867 és 1918 közötti kiemelkedő gazdasági fejlődéséhez.
A jövő februárig megtekinthető kiállításon ugyan nem látható mondjuk egy erdélyi pálinkamérő szegényes berendezése, vagy éppen egy „handlé”, azaz használt ruhával, rongyokkal foglalkozó vándorkereskedő szélfútta alakja, illetve egy falusi, jobbára a kocsmával együtt működtetett szatócsbolt sem. A hangsúlyt most olyan pályafutások bemutatására helyezték, amelyek valóban rendkívüliek még mai szemmel is.

Ahogy a tárlaton is jelzik, a történet valahol II. József 1783-as rendeletével kezdődött, amely megengedte, hogy a birodalma városai­ban zsidók is letelepedhessenek, persze korlátok között, az 1859-es változásokig például el volt lehetetlenítve a zsidók iparűzése. Majd jött a kiegyezéssel együtt az emancipáció is, amikor a zsidóságot egyenrangúként ismerte el az állam, és ahogyan a tárlat egyik szövege fogalmazott, az addig összegyűjtött, felhalmozott vagyonokból komoly befektetések indultak. Malmokat, bankokat alapítottak, vagy éppen a kereskedelemben és a vendéglátásban láttak lehetőséget.

Az óbudai intézmény a nevéből és profiljából adódóan ez utóbbi sikertörténetekre koncentrál kiállításában. Jobbára ismert nevek sorakoznak előttünk a terem két oldalára ferdén felállított paravánokon. A Mauthner Ödön és családja által működtetett professzionális, és nemzetközileg is elismert vetőmagkereskedés után egyből ott van Somossy Károly, akit Krúdy Gyula novelláiból is ismerhetünk. A Nagymező utca 17. szám alatti, Fellner és Hellmer bécsi műépítészekkel felhúzatott orfeuma páratlan volt a maga nemé­ben. A pincérkedéssel, kétes helyek bérlésével indító Somossy épületének közepén a több mint százizzós csillár ontotta a fényt, a színpadon pedig a bájokkal jól megáldott Carola Cäcilie énekelt a kétezer-ötszáz nézőnek.
A műintézmény a múlt századfordulóra aztán becsődölt, de Somossy a lágymányosi Dunára telepített Konstantinápoly Budapesten elnevezésű projektbe menekítette a pénzt. Ezzel sem volt szerencséje, szegényen, albérletben halt meg. A kiállításon most tanulmányozhatjuk az orfeum 1897. február 21-i műsorát is a tizenkilenc számmal, köztük „Buffales kómikus néger kerékpárossal” és Käthe Doré „erő művésznő” fellépésével.

Vagy itt van a Goldberger G. Sámuel-féle sikertörténet, amelyből egy családi életet rögzítő kisfilmet is láthatunk. Az első Párisi Nagyáruházát, ahol a ruhák mellett élelmiszert is árultak, 1903-ban tűz pusztította el, ezért az 1911-ben újranyitott, nyolcszáz alkalmazottat foglalkoztató Andrássy úti boltjában automata tűzoltó berendezést is felszereltetett. A Vas megyei Kemenessömlyénből induló Steuer Sándor és Gyula a New York és az Abbázia Kávéházak vezetői lettek, beírva magukat a náluk gyakorta megforduló írók révén a történelembe. A tárlóban lévő szórólap szerint Steuer Sándor kávéházában hatszázezer koronába került a berendezés és négyszáz féle újságot lehetett lapozgatni a világ minden tájáról. Sternberg Ármin, a Máramarosszigetről Ácsra költöző rabbi fia pedig hangszerüzletet nyitott a Kerepesi úton, mert a polgári világban divatba jött a házimuzsika. A boltból aztán Zenepalota lett a Rákóczi úton, mellé pedig gyár a Klauzál utcában. Kohn Ignác szolid szatócs volt Nagykőrösön, a Széchenyi téren, de fiát már Kőrösinek hívták, és hatalmas áruházában meg lehetett venni szinte mindent, amire arrafelé szüksége volt az embereknek. Most abból a ládából látunk néhány fotót, dokumentumot, amit az épület padlásán talált a dédunoka, Kőrösi Katalin.