Szalay és Sokol a Várkert Bazárban

Szalay Lajos és Koloman Sokol életútja még az Osztrák–Magyar Monarchiából indult. Szalay Tarnabodon nőtt fel paraszti környezetben, Sokol Liptószentmiklóson született és jól beszélt magyarul. Apja halálával korán árvaságra jutott, a nagybátyja nevelte fel. Ezért 17 évesen már a kassai vágóhídon dolgozott, és Krón Jenőnél tanult rajzolni, majd a prágai képzőművészeti akadémia grafika szakát végezte el 1925 és 1932 között. Szalay Miskolcon kezdte a rajztanulást, 1936-ban a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Rudnay Gyula osztályában végzett. Szinte egyszerre, 1931-32-ben jártak először Párizsban is, és erős társadalombírálatot mutató első rajzaik is ugyanakkor jelentek meg a lapokban, folyóiratokban. Szalay inkább a paraszti világot, Sokol az ipari proletár környezetet ábrázolta életének és művészetének korai szakaszában. Ahonnan mindkettőjüktől bőven találunk komor tónusú rajzokat a tárlat utolsó, emeleti termébe csoportosítva.

A most a Várkert Bazárban lévő közös kiállítás először Pozsonyban volt látható, összeállításában meghatározó szerepe volt a Kovács Gábor Művészeti Alapítványnak, amely ötszáz rajzot őriz abból a kétezerből, amit Szalay mindenhova magával vitt költözéseinek során. A festő, miután haditudósítóként megjárta a Don-kanyart, 1946-ban, a párizsi békekonferencia delegáltjaként hagyta el az országot, majd Argentínában kötött ki feleségével. A Buenos Aires-i képzőművészeti főiskolán tanított 1960-ig, New Yorkba való költözéséig.

Sokol 1937-ben utazott Mexikóvárosba, mert meghívást kapott a helyi művészeti akadémia grafika tanszékére. Itt tanított és alkotott 1941-ig, a háborús éveket New Yorkban töltötte. Hazacsábították 1947-ben Pozsonyba, a Műszaki Főiskolára, a légkör miatt azonban egy év múlva végképp elhagyta Csehszlovákiát, újra Amerikában kötve ki. Végül 101 évesen Tucsonban halt meg. Szalay Lajos hazaköltözött 1988-ban, s 1995-ben hunyt el. Mindkét alkotó művészetében tetten érhető az erőteljes Picasso-hatás. Sokolnál szembeszökően a bikás, „guernicás” expresszionizmusban, Szalaynál haloványabban, a kisebb méretű, csendéletes, mitológiai tematikájú grafikákban. Közös a háború borzalmaival szembeni rajzos tiltakozás is – amúgy ezekkel a munkákkal indul a tárlat. Míg Sokol a rádióból értesülve, Szalay közelről láthatta a szenvedést, amit mindketten erős intenzitással tudtak megjeleníteni. Szalay Lajos később „a rádió által provokált hangulatban” megalkotja S. O. S. Magyarország című ’56-os sorozatának 44 lapját is. Sokolnál nincsenek ennyire egyértelmű utalások a szlovák történelemre, és nem annyira szembetűnő a vallásos tematika sem. Ugyanakkor a Szalay főművének tartott, 124 rajzos Genezis jócskán dolgoz fel bibliai témákat. Ezek közül legtöbbször Ábrahám áldozata jelenik meg a Várkert Bazárban a falakon, de van itt tőle egy Don Quijote-sorozat is. És végül mindkét művésztől van néhány erotikus töltésű rajz, és hogy a picassói hatást is érzékeltessék, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből elhoztak négy ötvenes években készült Picasso-grafikát is és nyolc tányért, amire bikaviadalokról rajzokat készített a művész.