Kultúra
Szabó Magda életműve újragondolva
Jolsvai Júlia: Az ajtót a New York Times legjobb könyveket összegyűjtő tízes listájára is beválogatták – hatalmas az életmű
– Melyek voltak a legfontosabb szempontok, amelyeket figyelembe kellett venni egy ekkora életműnél, mint Szabó Magdáé?
– Jövőre lesz Szabó Magda születésének századik évfordulója, addigra csaknem húsz kötetet szeretnénk megjelentetni. Mivel egyszerre ennyi könyvvel dolgozunk, és két évre előre kell gondolkodnunk, ez a sorozat a szokásosnál is alaposabb tervezést igényel, hiszen a borítótól kezdve a színeken át a tipográfiáig mindegyiknek egységesnek kell lennie. Az első kérdés, ami felvetődött, az volt, melyik kiadásból induljunk ki. Ezek a regények mind megjelentek már korábban is, kézirat pedig nincs. Végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk az első kiadáshoz, és az összes szövegváltozatot összevetettük.
– Változtattak a szövegen?
– Minden kötet szerkesztése más munkát igényelt, de sehol nem nyúltunk bele Szabó Magda szövegébe. Szerettük volna viszont, hogy a mai olvasó is mindent megértsen, ezért kiegészítettük lábjegyzetekkel. Az írónő Debrecenben született, elég sok tájszót használt, illetve rengeteg latin kifejezést is. Ezekkel a lábjegyzetekkel elsősorban a fiatalabbakra gondoltunk, a szép, jól olvasható betűtípussal pedig az idősebb olvasóknak akartunk kedvezni.
– Milyen időközönként szeretnének kijönni az újabb kötetekkel?
– Eddig öt kötet jelent meg új köntösben: Az ajtó, az Ókút, a Freskó, a Pilátus és A pillanat. Április végén, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg a Für Elise, év végéig pedig további négy regény. Jövőre egy fokkal feszítettebb lesz a tempó, hiszen az újabb kötetekre nem lesz egy teljes évünk: október 5-ig – az írónő születésnapjáig – be kell fejeznünk a munkát. Ezenkívül 2017-ben szeretnénk egy nagyszabású rendezvénysorozatot szervezni, ezzel is Szabó Magdának szentelni a századik jubileumi évet.
– A megjelenések sorrendje ezek szerint nem a művek eredeti kronológiáját követi.
– Valóban nem. Egyrészt mindenképp szerettük volna megjelentetni az ikonikus műveket. Az ajtó ráadásul nemrég megint előtérbe került, hiszen a legújabb, 2015-ös amerikai megjelenése után a New York Times legjobb könyveket összegyűjtő tízes listájára is beválogatták. Másrészt igyekeztünk olyan könyveket is elővenni, amelyek eddig hiányoztak; a Pilátus például nem volt kapható. Sokkal inkább ilyen szempontok vezéreltek minket, mintsem a kronológiai sorrend. Óriási életműből válogathattunk, Szabó Magda hihetetlenül termékeny író volt. A gyerekkönyvek és a versek után már az ötvenes évek végén elkezdett felnőtt könyveket írni, a Freskó után pedig hivatásos íróként dolgozott. Megkapott minden létező díjat, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is igazán ismert és elismert.
– Mi lehet az oka az országokon és kultúrákon átívelő sikernek?
– Szabó Magda mindig emberi történeteket, általában női történeteket írt: nők és közvetlen környezetük, nők és a társadalom viszonyairól, különböző emberi sorsokról. Számos példát lehetne mondani a magyar irodalomból, amelyek csak magyarul működnek. Szabó Magda esetében nem ez a helyzet. Univerzális és kortalan történeteket mesél, amik a nyolcvanas években is mondtak valamit, de ötven év múlva is ugyanúgy fognak. Csak a körülöttünk lévő világ és technológia változik, de az emberi viszonyok, problémák, titkok és elhallgatások nem. Azt olvastam, pszichológusok is ajánlják a pácienseiknek, hogy olvassanak Szabó Magdát, ami egyáltalán nem meglepő. Nekem is az a véleményem, hogy ha az irodalomról beszélgetünk, akkor önmagunkról és az életről beszélgetünk. A Szabó Magda-könyvekre pedig ez fokozottan igaz. Különösen erősen jelenik meg nála a dolgok szőnyeg alá söprésének és elhallgatásának problémája, amire valószínűleg mindenki talál példát a saját életében és családjában is. Ő feltárja ezeket, és segít megérteni az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkat.
– Férfiak is elolvassák ezeket a leginkább nőinek tartott történeteket, amelyeket Szabó Magda írt?
– Az olvasók nagy része nő, de Szabó Magdát sok férfi is olvassa. Nem egy olyan visszajelzést kaptunk már férfi olvasóktól, hogy zokogtak a könyveken. Az írónő élesen látta az emberi a kapcsolatokat, és képes rá, hogy érzelmeket szakítson fel. További különlegesség, hogy az írónő sok olyan viszonyt ábrázol, ami meglehetősen ritka. Elég csak Az ajtóra gondolni, ahol egy középkorú és egy idős nő kapcsolata áll a középpontban. Az egyik legnagyobb erényét pedig még nem is említettem: fantasztikusan tudott írni.
– Miért pont Az ajtó emelkedik ki ennyire az életműből?
– Szerintem a titok miatt. Beszippantja az embert, ahogy lélektanilag föl van fejtve Emerenc, a cseléd és az írónő kapcsolata. Tanúi lehetünk annak, mi játszódik le az írónőben, végigmegyünk vele ezen az úton. Annak ellenére, hogy Szabó Magda nem azonos vele, mégis nagyon őszintének és kitárulkozónak kell lenni ahhoz, hogy valaki meg merjen írni egy olyan történetet, amiben ennyire lemezteleníti a szereplőt. Rengeteget lehet belőle tanulni, ha a saját életünkre vonatkoztatjuk. Emerenc élete tele van titkokkal, minden tettének megvan a magyarázata, az írónő azonban csak találgatja az okokat. Hányszor előfordul az emberrel, hogy elgondolkozik, vajon a kollégája vagy a szomszédja miért viselkedik úgy, ahogy. Nem tudjuk a titkukat, és sokszor nincs meg bennünk a türelem és megértés.
– Gondolkoznak a folytatáson?
– Rengeteg lehetőségünk van. Két évre látunk előre, de még a címek sincsenek eldöntve. A folytatás is benne van a pakliban. Az életmű hatalmas, miért álljunk meg húsz kötetnél?