Kultúra
Sorsalakok bronzból, fából, kőből
Nagy János expresszív realista képzőművészként a vívódásokat, a hit problémáit és a történelmi személyiségeket is megformálja
A Kárpát-haza Galéria határon túli magyar alkotókat bemutató tárlatainak száma mára elérte a negyvenet: a 2014-ben indult sorozat egyik első kiállítója a jeles szobrász, Nagy János volt. Az expresszív realista alkotó 2015-ben, nyolcvanévesen költözött a Felvidékről Tatára, a Vaszary-villába, az itt született szobrok és kisplasztikák a lakhatás fejében városi tulajdonba kerülnek.
Bár Rákosszentmihályon született, Pozsonyban végezte a képzőművészeti főiskolát, aztán tanított a besztercebányai és a nyitrai tanítóképzőkben, valamint a komáromi pedagógiai főiskolán is. Már tanulmányai idején készíthetett köztéri szobrot – ezek a megbízások végigkísérték az életét. Őt tarthatjuk a csallóközi tömbmagyarság első számú szobrászának. Nagy János azon felvidéki magyar művészek közé tartozik, akik erős magyarságtudattal készítik munkáikat, míg más szlovákiai alkotók számára talán a nyugati trendek követése jelenti a kisebbségi lét keserveiből a kiutat. Mint ahogyan a Muravidéken, Szlovéniában is sokan így találják meg az orvosságot a kisebbségi lét problémáira.
Szobrászata ugyanis ezer szállal kötődik a magyar múlthoz és a hagyományokhoz, de bátran hozzászól olyan témákhoz is, mint a magyarok második világháború utáni kitelepítése (a magyar vezetésű felvidéki önkormányzatok pedig meg is keresik ilyen megrendelésekkel). Egyik legerősebb, a kitelepítés ihlette plasztikája 2004-ben készült: egy marhavagon berácsozott ablakán kinyúló kézfejeket ábrázol, amelyek búcsút intenek, irgalomért könyörögnek. Nagy Jánosnál megjelennek a magyar történelem jeles alakjai is Szent Istvántól gróf Esterházy Jánosig. Az elszakított felvidéki magyarságért küzdő nemes szobrát ő készítette, ezt a Gesztenyéskertben 2015-ben állították fel. A rossz katonaköpenybe burkolózó sovány, meggyötört alak még annak is sokat mond a korról, aki nincs is tisztában a máig nem rehabilitált felvidéki magyar politikus kálváriájával.
Nagy János a bronz és fa mellett nagyon ért a kőhöz is, amit bizonyít a gútai árvízemlékműve vagy a Szencen felállított Szenci Molnár Albert-szobra is. Ugyanígy otthonosan mozog a rézdomborításban (Bulcsú vezér szobra Búcson), a jeles magyar alkotókat, emberi sorsokat, vívódásokat, a nemzeti identitás, a hit problémáit megjelenítő érmeivel és kisplasztikáival pedig jelen van a legnagyobb európai seregszemléken, de van szobra a Vatikán gyűjteményében is.
Ő hozta létre 1989-ben a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságát, művészeti és közéleti munkásságáért 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, rá egy évre a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét is, 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.