Somorjai Enikő külföldi gálákon népszerűsíti a magyar balettet

- A balett világát csak nagyon kevesen ismerik, és távolról szemlélve egy misztikus, megfoghatatlan világnak tűnik. Szerinted ez miért van így?

- Nem is tudom, de ezzel a véleménnyel én is gyakran találkozom. Tény, ez egy elég zárt világ. Sokan viszont csak a külsőségeket látják: a táncosok vékonyak, feszes a mozgásuk, a megjelenésük visszafogott, azt gondolhatják, mi talán nem is eszünk. Az tény, hogy sok lemondással jár a munkánk, de soha nem éreztem azt, hogy ez teher lenne számomra. A balerinákat már gyermekkorukban hozzászoktatják a megfelelő táplálkozáshoz, a szükséges mennyiségű tápanyag és energia-bevitelhez.  Én például soha nem diétáztam, szerencsés alkat vagyok, sütni, főzni is nagyon szeretek, szünetben pedig inkább süteményt veszek a büfében, mint egy szendvicset. Azt hiszem, mint az élet számos területén, nálunk is a kiegyensúlyozottság vezet az eredményességhez.

- Mégis miért éri meg ez a fajta életmód?

- Azt az érzést, amikor kiállsz a színpadra, és megmutathatod, amit tudsz, nem pótolhatja semmi. Egy mesét mondasz el a nézőknek, amitől ők is boldogok lesznek. Szükségem van erre az érzésre. Ha az iskolai éveimet nézem és az azt követő tíz évet, végig nagyon elfoglalt voltam. Hajnalban keltünk, mentünk az iskolába, ahonnan este hétre értünk haza. Szombatonként is be kellett mennünk az intézetbe, egyig, kettőig tartottak a próbák. A vasárnap maradt csupán a tanulásra – a szórakozás háttérbe szorult. Ez az életforma az élet minden területére hatással volt. De az a tény, hogy rendszeresen a világ egyik leggyönyörűbb épületének, az Operaháznak a színpadán táncolhatok, leírhatatlan érzés. Ráadásul a férjem is a táncnak köszönhetően ismertem meg, ő is balettművész. 

- Azon kevesek egyike vagy a magyar balett-táncosok közül, akik rendszeresen fellépnek külföldön is.

- Fontos számomra, hogy megmutathassam magam külföldi közönség előtt is, hiszen ahány kultúra, annyi fajta visszajelzés. Furcsa volt megtapasztalni, hogy a japánoknál nem szokás az előadás végén az ováció, csak visszafogottan fejezik ki a tetszésüket és csak akkor tapsolnak, amikor a táncosok előremennek a színpadon meghajolni. Ugyanakkor nagyon szeretik a kultúra minden ágazatát, és sokra tartják azokat, akik ezen a területen tevékenykednek. Jártam már Ukrajnában, az Egyesült Államokban, Csehországban, Kínában, Ausztriában, Hollandiában, Spanyolországban, Portugáliában, Angliában. Ezek jutnak hirtelen eszembe. A tánc révén sok helyre juthatok el, és rendkívül megtisztelő számomra, hogy minden alkalommal a magyar balett hírnevét öregbíthetem. Egyes országokban ráadásul igazi sztárkultusz veszi körbe a balettművészeket. 

- Várható, hogy mostanában ismét külföldön szerepelsz?

- Ezekről a terveimről egyelőre nem szeretnék babonából beszélni, de remélem, ahogy idén sem unatkoztam, jövőre is lesz bőven elfoglaltságom!

- Hogy készülsz a Karácsonyra?

- Nagyon szeretem ezt az időszakot, élvezem, hogy lehet a lakást dekorálni, otthon hatalmas fenyőfánk van minden évben. A férjem már hozzászokott, hogy mindenhonnan, amerre járok a világban, hozok egy különleges díszt, amely aztán különleges ékessége a karácsonyfánknak. Van például fekete hattyúnk, spicc cipőnk, korcsolyázó párunk. 12 éves korom óta munkával telik ez az időszak, hiszen a Diótörő a Karácsony egyik fontos kulturális élménye. Szenteste viszont csak a családra figyelek, és a süteményeket, mézeskalácsot, kuglófot én készítem el. Jó ilyenkor egy kicsit megpihenni, beszélgetni, együtt énekelni. Az ősszel szerepeltem A víg özvegyben, a Coppéliában az Ettűdökben, remélem jövőre is szép feladatok találnak meg!

Névjegy
Somorjai Enikő
balettművész
1981. november 17.
Négyéves korában kezdett táncolni, előbb Latabár Katalin balettóráit látogatta, majd szülei beíratták Keveházi Gábor iskolájába. A Magyar Táncművészeti Főiskolán 2001-ben végzett, azóta a Magyar Nemzeti Balett tagja. Első főszerepe az Operaház színpadán a Diótörő gyerekfőszerepe, Marika volt. Olyan darabokban lépett színpadra, mint A hattyúk tava, A fából faragott királyfi, A bajadér, a Rómeó és Júlia. Több nemzetközi versenyen kapott díjat, kétszer nyerte el a Fülöp Viktor ösztöndíjat.