Kultúra

Sok nő végül tizedest győz

Csábítás: Sofia Coppola az ismert történetet ezúttal a másik nézőpontból meséli el

Ha összezárnak egy sebesült katonát hét gyönyörű, mindenre elszánt, éles eszű nővel, abból sok viszály várható. Thomas Cullinan 1966-ban megjelent Csábítás című regényéből 1971-ben már készült film Clint Eastwood főszereplésével, A tizedes háreme címmel. Míg ez a férfi aspektusából mutatja be a történetet, addig Sofia Coppola új, a mozikban már látható feldolgozása a női nézőpontot ábrázolja.

Coppola ezért is készítette el a filmet, amellyel megnyerte az idei Cannes-i Filmfesztivál legjobb rendezőjének járó díját. (A fesztivál történetében ő volt a második női alkotó, aki ezt az elismerést hazavihette, előtte csupán Julija Szolnceva szovjet rendező nyerte el a díjat 1961-ben.)

Az amerikai polgárháború idején játszódó filmben a virginiai bentlakásos leányiskola monoton, megszokott élete hirtelen felborul, amikor az egyik lány az ellentétes oldalon harcoló, sérült John McBurney tizedessel (Colin Farrell) tér vissza az erdei gombaszedésből. A nyugalmat ettől kezdve a férfinak való tetszelgés és igazából nem hét, hanem három nő közötti versengés váltja fel. Először egymás, majd a katona ellen fordulnak, az egyre feszítettebb játszmákban pedig a végsőkig elmennek.

A leányiskola tekintélyt parancsoló vezetője, Miss Martha szerepében Nicole Kidman kitűnően hozza a látszólag távolságtartó, decens és határozott karaktert. A jövevény betoppanása viszont őt sem hagyja hidegen. Minden fontos kérdésben az ő szava dönt, így a férfi az intézményben maradhat, kezdetben zárt ajtó mögött, míg fel nem épül. Ő mondja ki azt is, hogy „a tizedes érkezése mindenkire hatással van”.

Az északi katona ápolásával és rejtegetésével telnek a napok. A maga eszközével pedig mindenki a katona után sóvárog – nevetségessé is válnak például abban a jelenetben, amikor a vacsoránál minden lány előkelő ruhát öltve keresi a kegyeit. A valódi érzelmeit elrejtő Miss Marthán kívül másik két nő száll nyíltan harcba a tizedesért. Edwina Dabney (Kirsten Dunst), az engedelmes, csendes, bájos tanárnő magába bolondítja a katonát, még megszökni is képes lenne a férfival. Az éretlen Alicia (Elle Fanning) azonban gyorsabb, élelmesebb és bátrabb, ami a férfi megszerzését illeti: szájon csókolja a betegágyon fekvő McBurney-t, aki nem tud ellenállni a kamaszlány vonzerejének. A tragédiát az idézi elő, hogy egyik éjjel Edwina rajtakapja kettejüket, és dühében, féltékenységében lelöki a férfit a lépcsőn, aki így végérvényesen megnyomorodik. A tizedes őrjöngve ébred, szinte megtébolyul – ezen a ponton válik ijesztő pszichothrillerré az addig nyomasztó dráma. McBurney ezután átmenetileg átveszi a lány­iskola felett az uralmat, csakhogy a végjáték így sem lehet más: a hét nő erőfölényben van.

A rendezőt dicséri, hogy a háborútól elszigetelt, zárt világban olyan miliőt teremt, amely élethűen adja vissza a korszakot, a szokásokat és a viselkedési mintákat. Továbbá a mindhárom nőben jócskán rejtőző érzékiségből annyit adagol csak, amennyi épp szükséges. A film két ponton mégis billeg: az egyik, hogy a lassú, vontatott előkészítés talán túl hosszúra sikerült, a másik, hogy a férfi főszereplő, Colin Farrell játéka kilencvennégy percen át nem képes magával ragadni a nézőt, helyenként kevésnek bizonyul – mindvégig a női szereplők viszik előre a cselekményt. A szertartásos zárójelenet képi megformáltsága ellenben festményszerű, mesteri: kifejező és borzongató egyszerre.

Csábítás (The Beguiled)
Amerikai dráma, 2017, Rendezte: Sofia Coppola
8/10