Kultúra

Sikeres teátrum, messze a belvárostól

A Gózon Gyula Színház kísérletezni is szeretne, de a tradicionálisabb előadásokról sem akar lemondani az új utak keresése mellett

Talán meglepő, de a belvároson kívül is lehet jó színházat csinálni. Erre jó példa a rákosligeti Gózon Gyula Színház, amely a kerület egyetlen kőszínházaként minőségi előadásokkal és az ország vezető színművészeivel szórakoztatja a közönséget.

A rákosligeti Gózon Gyula Színház előadásait elnézve és átélve az jut eszünkbe, hogy bár szeretjük hangsúlyozni a pesti Broadway értékét, azért a belvároson kívül is lehet jó színházat csinálni. „Sokan mondják, hogy messze vagyunk – de kérdem én, mihez képest? Egy XVII. kerületi lakosnak sem utazásban, sem a parkolás megszervezésében nem előnyös, ha be kell mennie a városba. Tekintettel arra, hogy színházat szerető ember mindenhol él, szinte utópisztikus formában tudtunk fennmaradni tizenhat éven át” – mondta el Szabó Ágnes, a Gózon igazgatója, és hozzátette: bár nincs állandó társulatuk – és így nem kell számolnia fokozott kötöttségekkel és felelősséggel –, törekednek arra, hogy névhez és arc­hoz kötődhessen a közönség. „Sokfelől érkeznek hozzánk az ország vezető színművészei, így teljesen benne vagyunk a színházi vérkeringésben” – hangsúlyozta.

Hazánkban egyre népszerűbb a magánszínházi működési forma, amely az igazgató szerint a szabadságnak köszönhető. „Amikor mi kezdtük, a Karinthy Színház volt az egyetlen önálló épülettel rendelkező, bérletrendszerrel működő magánszínház. Független produkciók persze már a kilencvenes években is létrejöhettek a különböző pályázati lehetőségeknek köszönhetően, de ezeknek a gyűjtőhelye a Merlin Színház volt. Azután lassan ráébredtek arra egyesek, hogy a nagy társulat, épület által okozott vízfejet el lehet kerülni – így kialakult egy magánszínházas réteg.”


A Gózon Gyula Színház szinte teljesen új társulattal alkotta meg a frissen bemutatott Ez van (Canterbury mesék) című produkciót. „Alapvetően prózai színház vagyunk, amit a színpad mérete is indokol. Szerény szcenikai, technikai lehetőségekkel rendelkezünk, így nagy vállalás volt a rendező, a producerek és a színház részéről is, hogy zenés ősbemutatót tartsunk. Sokan végeztek musical szakon, vagy ezen a vonalon dolgoznak, azaz megtehettük, hogy nyissunk egy másik típusú színjátszás felé.”


A színház idén három vendégjátékot fogad: a Szkéné Bányavakság című darabját, egy független csapat Legyetek jók, ha tudtok című előadását és az Orlai produkció Szív hídjai című regényadaptációját. „Az új évadban pályázni fogunk drámapedagógiai és beavató foglalkozások tartására is, mert szükségesnek tartjuk, hogy különböző korcsoportokat vonjunk be. A felső tagozatosoknak külön készülünk egy bemutatóval (Bradley, az osztály réme), mert számukra feltűnően kevés a színházi anyag, leginkább ebben az időszakban veszítjük el az érdeklődésüket.”

Arra a kérdésünkre, miszerint mennyire engednek teret a kísérletezésnek, Szabó Ágnes elmondta, az Ez van (Canterbury mesék) volt a kísérletezés határa, hiszen ez az előadás kicsit szabadszájú, kicsit pikáns, mégis tartalmasan szórakoztató. „A stúdióban erre több lehetőség lesz, de nekünk a kétszáz fős nézőtér nagyszínháznak számít, és itt tradicionálisabb darabokat játszunk. Lehet bátrabban, szabadabban beszélni az árnyoldalakról, de nem szeretem a profán előadásokat.”