Kultúra
Shakespeare és a halál művészete
A Hamlet szellemétől a Téli rege különös szobráig – Izgalmas magyar tanulmánykötet az angol drámaíró életművéről
Erre a témára fűzte fel első tanulmánykötetét a Magyar Shakespeare Bizottság: a Reciti kiadónál megjelent, Élet és halál Shakespeare életművében című kiadványban tizenöt elemzés kapott helyet. A könyv részben kapcsolódik az angol drámaíró halálának négyszázadik évfordulójához, amelyről 2016-ban az egész világ együtt emlékezett. A szerzők szerint ugyanis a haláláról való megemlékezés éppen azt bizonyította be, hogy Shakespeare ma is él, hiszen életműve évszázadok múltával is rendíthetetlenül népszerű, s drámáiból a mai napig rengeteg feldolgozás születik.
A könyv – amely nagyrészt egy jubileumi konferencia anyagából állt össze – két nagy fejezetből áll: első fele a shakespeare-i szövegekben vizsgálja élet és halál kérdését, a második része a színpadra és a filmvászonra alkalmazott drámák kapcsán veti fel ugyanezt a kérdést. Az Almási Zsolt, Fabiny Tibor és Pikli Natália által szerkesztett kötet sokszínűségét az biztosítja, hogy a szerzők különböző tudományterületek felől értelmezik az életművet, az irodalomelméleti elemzések mellett így filozófiai, nyelvészeti, valamint film-, színház- és művelődéstörténeti aspektusok is érvényre jutnak.
A kötet egyik legizgalmasabb, újra és újra visszatérő állítása, hogy Shakespeare műveiben élet és halál között nincs szigorú határvonal, hanem van egyfajta átjárás az élők világa és a túlvilág között. A legtöbbször előkerülő példa erre a Hamletben megjelenő szellemalak, de a tanulmányok számos más műből is hoznak hasonló példákat.
Ott van például a Rómeó és Júlia híres jelenete, amelyben a szerelmesek halált „játszanak”, hogy egymáséi lehessenek, majd egymást látva mindketten végeznek magukkal.
Vagy a Téli rege ismert szoborjelenete, amelyben a tizenhat éve halottnak hitt királyné egyszer csak váratlanul életre kel.
A tanulmányok nagy része eredeti és kifejezetten érdekes szempontok alapján közelít az életműhöz, és a kötet erénye az is, hogy szövegei – amellett, hogy tudományosan megalapozottak – közérthetők maradtak.
Kifejezetten izgalmas szempontokat vet fel például Palkóné Tabi Katalin tanulmánya, amely Shakespeare Viharját az apaság drámájaként értelmezi, s Prospero döntéseit lányával való kapcsolata felől vezeti le.
Ugyancsak érdekes Kiss Attila Atilla írása, aki az anatómiai ismeretek és a boncolás terjedésével magyarázza a drámákban megjelenő élet és halál között lebegő bizarr jelenségeket. De mások mellett új megközelítést alkalmazott Reuss Gabriella is, aki tizenkilencedik századi súgópéldányokból rekonstruálta, hogy miként ábrázolták egykor a halált a színpadokon.
A figyelemfelkeltő kiadvány – amelyhez hasonló 1988 óta nem jelent meg Magyarországon – egy magyar és egy angol nyelvű megemlékezéssel zárul: Szőnyi György Endre és Almási Zsolt közösen búcsúzik el a közelmúltban elhunyt Gedeon Józseftől, aki a Gyulai Várszínház igazgatójaként és a Shakespeare Bizottság elnökségi tagjaként rengeteget tett az angol drámaíró műveinek magyarországi népszerűsítéséért.