Schiller színdarabja a legalapvetőbb értékeket veszi sorra

Haumann Péter és Dobos Ildikó is színpadra lép a darabban (Fotó: Petőfi Színház)

Sok színház időről időre előveszi Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámáját, talán azért, mert a művel a szerző a ma embere számára is felfedi azokat az alapvető értékeket, amelyeket semmilyen körülmény között nem szabad feladni. A dráma egyszerre mutatja az ármány, az önzés, a hatalomvágy féktelenségéből fakadó buktató erőt, valamint az emberi lét lényegét jelentő tiszta, őszinte érzelmek, a szerelem és a szeretet jelentőségét. „Ugyanakkor az Ármány és szerelem tudósít arról a korról is, amikor az eskünek, az adott szónak, az apai hatalomnak olyan hatalmas ereje volt, hogy sok esetben a kiteljesedést és boldogságot meg tudta akadályozni. Ma ezt már nem tudnánk elfogadni” – magyarázta lapunk kérdésére Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, aki a darabban Von Walter kancellárt alakítja „A műben benne van, hogy mennyire fontos a szerelembe és a szeretetbe, valamint a családba vetett hit, amibe még akkor sem szabad beengednünk a rosszat, ha azt a hozzánk legközelebb álló ember akarja ránk kényszeríteni” – emelte ki az igazgató, aki a kancellár alakjában az önfejűség, a hatalommal eltelt és attól megrészegült ember hajthatatlanságát képviseli.

„Ez a férfi képtelen felmérni tettének súlyát, még akkor is, ha a saját gyermekéről van szó. Ebben a drámában már azzal, hogy Von Walter gyilkosság árán került a hatalomba, megjelenik a későbbi ibseni gondolat: az ősbűn ereje, amely egy-két generációval később tragédiát okoz. A történet kezdete így kilép a cselekmény keretei közül: már a kancellár gyermekének születése is kérdéseket vethet fel, hiszen az anyja sosem jelenik meg a színen” – összegezte a színművész.

A mostani előadás egyik legnagyobb értéke, hogy nem esett át modernizáláson, hiszen egyrészt ez nem stílusa a társulatnak, másrészt Eperjes Károly Kossuth- és Jászai-díjas színművész rendezéseiben is kifejezetten törekszik arra, hogy az írói szándék teljesedjék ki. „Eperjes munkája nem egyfajta önmegvalósítás vagy a mai kornak való behódolás. A társulattal együtt ő is abban hisz, hogy a nagy szerzők mindig olyan dolgokról beszélnek, amelyek aktua­lizálás nélkül is érvényesek, hiszen ősi igazságokat fogalmaznak meg. Ebben a műben éppen ezért csupán egyszerű dramaturgiai átfésülés történt Deres Péter által. Neki köszönhetően a darab magja most már letisztultan áll előttünk” – fogalmazott az igazgató.

A darab különlegességét adja a szereposztás is. Haumann Péter Kossuth- és Jászai-díjas érdemes művész első ízben játszik Veszprémben – a színház kifejezetten ehhez a drámához nyerte meg a jeles színművészt, aki Miller városi zenészként lép színpadra. A műben fia, Haumann Máté is szerepel, ő Wurm, a kancellár magántitkára. A nagy sikerű előadás kivételességét adja Dobos Ildikó Jászai Mari-díjas színművésznő „hazatérése” is, aki 1970 és 1991 között volt a társulat tagja.

Schiller Ármány és szerelem című drámája a világirodalom egyik legkiemelkedőbb műve, ami részben a szerző saját életén alapszik, részben más művek fordulataira is emlékeztet, de összességében konzekvens egészként mesél a bűnnel szegélyezett jóságról. Befogadása nem a legegyszerűbb, azonban Oberfrank szerint a nehezebben emészthető műveknek is helyük van egy színház műsorában. „Vidéki színházként az a dolgunk, hogy széles reper­toárt adjunk a közönségünknek. Ezzel azt a kihívást is vállaljuk, hogy néha olyan művekhez nyúlunk, amelyeket a mai világban nehezebben fogad be a közönség. Ezekre azonban nagy szükség van, mert az emberek más csatornákon egyre hígabb dolgokat kapnak. – hangsúlyozta. – Azt látjuk, hogy Schillertől a Haramiákat, a Tell Vilmost, a Stuart Máriát is rendre előveszik a társulatok, de szomorú szívvel mondom, hogy van ezekben kockázat. Talán ezért is próbáltunk még igényesebben fogalmazni ebben az évadban az Ármány és szerelemre készülve: a legmagasabb színvonalat képviselni mind rendezésben, színészi alakításokban, díszletben és jelmezekben.”