Rutin és művészet kéz a kézben jár

)

– Mit kell tudnia ma egy fiatal dirigensnek, hogy eséllyel indulhasson egy karmesterversenyen?

– Mindenek előtt fel kell készülnie a darabból, amit vezényel, és az sem árt, ha fejből tudja az egészet, vagy jó részét. Mert ha csak a kottán van a szeme, akkor nincs nagyon esélye, nem látja a zenekart, nem is tudja irányítani. Ezen felül is nagyon sok mindent kell tudni, egyszer a Zeneakadémián mintegy hetven ilyen tulajdonságot írtam össze a jó hallástól kezdve egészen a pszichológiai érzékig. Nagyon fontos tehát a szakmaiság a megtanulható elemekkel, a mesterségbeli tudás, a rutinnal és a tapasztalattal. És végül, de nem utolsósorban kell a művészet is, ami nélkül az előző kettő nem sokat ér.

– Miben volt jobb a középdöntőbe jutó tizenöt versenyző a többinél?

– Akik a fentebbi szempontoknak megfeleltek, azonban ki kell emelnem a zsűri döntésének objektivitását. Lezárt borítékokkal szavazunk, és természetesen egymással tilos volt előzetesen közölni a kiválasztottakat, csak a szakmai teljesítményt beszéljük meg. Ugyanakkor az én borítékomban is ott volt a továbbjutó tizenöt versenyzőből tizenhárom neve, a másik kettő pedig nálam is az esélyesek között szerepelt. És ezzel így voltak a társaim is, tehát mondhatjuk, hogy a legjobbak lettek kiválasztva. Persze itt is számít a pillanatnyi teljesítmény, de hát ez hozzátartozik az ilyen versenyekhez.

– A Virtuózok elnevezésű tehetségkutatóban is zsűrizett, ez most miben más feladat?

– Attól függetlenül, hogy sok a hasonlóság, a Virtuózokban szárnyalni lehetett az ismeretlen tehetségekkel és a gyermeki tisztaságból adódó katartikus pillanataink is voltak. Itt két lábbal kell állni a földön, de arról mondok ítéletet, ami a szakmám, amihez értek. Tehát itt objektív ítéletek születnek, a Virtuózoknál viszont érezni lehet a tehetség perzselő hatását.

– A versenyzők kis túlzással a világ minden részéről érkeztek. Mit gondol, a komolyzenében van, lehet konkurenciája Európának?

– Az úgynevezett komolyzenében nincs konkurencia, de az európaiaknak van, gondoljunk csak a globalizálódott világunkra, a csaknem szabad utazási lehetőségeknek köszönhetően el lehet jutni mindenhová. Így megközelítően egyenlő eséllyel indul minden zenész. Az egyén szintjén tehát globalizáltak vagyunk, itt a versenyen például indultak magyar névvel olyanok, akik még egy szót sem tudtak magyarul. És olyan is, aki a német neve ellenére tökéletes magyarsággal szólalt meg.