Rózsadombi villa és páratlan kollekció a gyorsírásból

Egry, Derkovits és Szőnyi művei állnak a középpontban (Fotó: Ficsor Márton)

Kezeink munkáját tedd maradandóvá – 20. századi mesterművek a Radnai-gyűjteményből címmel látható időszaki tárlat a Ráday utcai Bibliamúzeumban, amely a gyorsírás atyjának, Radnai Bélának a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban őrzött magángyűjteményéből ad ízelítőt. Kalandos sorsú gyűjtemény ez, de Magyarországon az államosítások miatt minden hasonló kollekció bajba került valahogy. Radnai festményeiből és grafikáiból is jócskán juttattak közgyűjteményekbe, annak ellenére, hogy 1951-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium nemzeti érdekű magángyűjteménynek nyilvánította. A Radnai-gyűjteményben találjuk Szőnyi István, Egry József, Derkovits Gyula, Rippl-Rónai József, Barcsay Jenő, Nagy István, Bernáth Aurél, Bornemisza Géza, Szobotka Imre, Kmetty János, Borsos Miklós festőművészek alkotásait, valamint Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc, Vilt Tibor, Schaár Erzsébet szobrászművész és Ferenczy Noémi gobelinművész munkáit is.

Radnai 1891-ben született Cegléden, és már érettségi előtt elkezdett gyorsírással foglalkozni, tanári vizsgát is tett, tanítani kezdett, s a munka mellett 1909 és 1913 között a bölcsészkart is elvégezte, miközben egy önálló gyorsírási rendszert is kidolgozott. Aztán végigharcolta a Nagy Háborút, mindkét tüdejét és vállát is átlőtték, de felépült, sőt, 1918-ban bölcsészdoktor lett.

Az állam 1927-ben a Radnai-rendszert nyilvánította az egységes magyar gyorsírássá, így megalkotója ezután már csak ezzel foglalkozott, európai hírű iskolát működtetett, tankönyveket írt, rendszerét több nyelvre is lefordították. A harmincas évektől képzőművészeti alkotásokat kezdett vásárolni. Az 1929-es gazdasági világválság egyik következménye az volt, hogy a gyűjtők már nem nemzetközi műveket, hanem kortárs hazai művészek alkotásait keresték. Radnai is kortárs alkotókat keresett meg a Gresham-körön keresztül, amelynek maga is tagja volt. Sosem gondoltam volna, hogy szenvedélyemmé válik a gyűjtés – nyilatkozta egyszer. Valóban szenvedély lett a vásárlásokból, járta a műtermeket, emellett Tamás Henrik műkereskedő szállította neki a képeket, majd felvették a Szinyei Merse Társaság tagjai közé is. A szegénységben élő Derkovits Gyula művei mellett elsősorban Szőnyi István munkáit, illetve Egry-képeket vásárolt, valamint rengeteg grafikát. Ezek közül vagy harminc „fióknyit” lehet most kihúzogatni a tárlat közepén álló tárolóból. Köztük sok politikai töltetű Derkovits-ceruzarajzot, Szőnyi István fekete krétáit és tusrajzait, Szalay Lajos ’40-es években készült grafikáit. Mellettük ott vannak a fiókokban Rippl-Rónai 1910-es években készült kávéházi rajzai és egy mintaterve is. Láthatjuk Gulácsy Lajos hártyapapírra rajzolt két női portréját, és a halált ábrázoló kis ceruzarajzát is.

A Bibliamúzeumban most kiállított festmények között vannak Derkovits Gyula meghatározó munkái. Mindjárt az elején az 1931-es Téli viharban című kép, amely talán egy csendőri segédlettel végrehajtott kilakoltatást mutat. A „cicázó” kakastollak aztán feltűnnek a karéj kenyérrel együtt a Téli ablak című képen is. Szőnyi Istvántól viszont több, a harmincas évek második felében, Zebegényben festett képet állítottak ki. Itt a falu, a festő családja van a középpontban, sőt, Szőnyi még Radnai második feleségéről, Olasz Jolánról is készített egy remek portrét. Egry József ugyanebből az időszakból nyolc olajpasztellel jelenik meg. Ide került Borsos Miklósnak Egryről 1943-ban készített rézmaszkja is, míg az első fekete operaénekesnő, Marion Anderson Borsos által hasonló módon megformált képmását Rippl Rónai Maszkos csendélete mellé helyezték. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum és a Bibliamúzeum október 13-ig látogatható tárlatának célja a Radnai-gyűjtemény megismertetése.