Remixelt reneszánsz

Bár az elmúlt években kisebb munkálatokat már végeztek rajta, a tervek szerint az idén nyáron kezdődik a nagyobb felújítás a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyon.

Az országszerte számos kiemelkedő alkotást jegyző Ybl Miklós tervei szerint 1875 és 1879 között készült el az épületegyüttes, amelynek részleges rekonstrukciója kétmilliárd forintból valósulhat meg. Noha már csaknem másfél éve arról szóltak a hírek, hogy megítélték a másfél milliárd forintos uniós támogatást és mellé a félmilliárdos állami forrást, csak nemrég jelentették be, hogy már keresik a kivitelezőt. A felújítás a főépület tetőzetén és homlokzatán kívül a földszintet és a félemeletet érinti, ahol a díszeket, a beépített eredeti bútorzatokat és burkolatokat restaurálják majd.

A kastély Békéscsabától mintegy tíz kilométerre, az egykori Ókígyós határában található (a hely vélhetően a környékbeli mocsaras területeken „kígyózó” vizekről vagy az itt élt hüllőkről kapta a nevét) huszonhárom hektáros, védett angolpark közepén. Amint az Architectura Hungariae 2006-os negyedik számában Fekete J. Csaba tanulmányából kiderül, az ország egyik legnagyobb és legpompásabb kastélya viszonylag eredeti állapotában úszta meg a második világháború utáni évtizedeket, ötven évig mezőgazdasági iskola is működött itt.

 A beltérben például a könyvtárszoba és a nagy ebédlő faburkolata, illetve szekrényei, a lépcső és korlátja, a padlók – még a parketta is –, a márványkandallók, a falak, mennyezetek és ajtókeretek díszei mind-mind a száznegyven évvel ezelőttiek, több helyiség pedig fel is van újítva.

A nagyjából téglatest formájú, erősen díszített kastélyon Ybl a német, a francia és az olasz reneszánsz motívumkincsét egyszerre alkalmazta – írja Sisa József építészettörténész az 1991-es, Ybl Miklós építész című katalógusban megjelent tanulmányában. A németet a pártázatos homlokzatrészek, a franciát a hengeres torony, az olaszt a lodzsák és a kápolna képviseli. Belső kialakítása a Csekonicsok zsombolyai, a család pénzügyi nehézségei miatt 1937-ben lebontott és anyagában értékesített kastélyával mutat rokonságot a már idézett Fekete J. Csaba szerint, amely szintén Ybl-mű volt. Az akkoriban rendkívül korszerű elrendezés szerint a földszint egyik felén a nappali helyiségek voltak, a másik részen pedig a külön grófnéi és grófi lakosztály kapott helyet egy középső folyosóval elválasztva. A gyermekszobák is itt voltak, valamint részben a közvetlen személyzet hálói, a többi felettük, a félemeleten. Az emeleten pedig mintegy kéttucatnyi vendégszobát alakítottak ki. Mindezekhez több vízöblítéses vécé és fürdőszoba is tartozott. Az 1870-es években még azért meglepő szolgáltatást a pincében elhelyezett gőzgép tette lehetővé, amely a parkban fúrt artézi kút vizét a másik, szögletes toronyban lévő tartályba pumpálta fel, így látták el a főépületen kívül a cselédházat, az istállót és a kocsiszínt is, de a kastélynak saját gázfejlesztő gépe is volt, amely a világítást biztosította.

A Wenckheim-család két ágának – egy kissé viharos örökségvita után – a házasságban történt egyesülését követően, gróf Wenckheim Frigyes és felesége, unokatestvére, Krisztina bízta meg Ybl Miklóst a régi uradalom területén a kastély megtervezésére. Egy történet szerint – bár elnézve az épületegyüttes méreteit, ez igaz is lehet –, a grófné arra kérte az építészt, hogy az évszakoknak megfelelően négy részből álljon a palota, a heteknek megfelelően ötvenkét szoba (más változat szerint ennyi kétszárnyú ajtó) legyen benne, és a napok számára utaló háromszázhatvanöt ablaka. A házaspár építtette egyébként néhány évvel később a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjának helyet adó budapesti neobarokk palotát is a Baross utca elején, de országszerte több birtokuk, kúriájuk és kastélyuk is volt még.