Pusztuló kastély a Balaton déli partjánál

Az ideiglenes védőtető is aggasztó állapotba került mostanra (Forrás: Kastelyok.com)

Az, hogy a különböző mintaprogramokon és néhány pozitív példán túl pontosan mihez is kezdjünk a szinte minden nagyobbacska településen meglévő, jórészt romlásnak indult kastélyainkkal, máig megoldatlan. Ezek meglehetősen vegyes tulajdonúak: államiak, önkormányzatiak és magánkézben lévők is vannak, de igazi gazdájuk, aki gondot és pénzt fordítana rájuk, jobbára nincs. A Kéthely melletti, sáripusztai épületegyüttes is ilyen. A Balaton déli partjától néhány kilométerre fekvő település első említése még 1274-ből való, a húsz adózó portával bíró falucskát a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után, a kor szokásának megfele­lően, 1726-ban egy Harrach nevezetű gróf kapta meg a királytól, de 1733-ban már a Hunyady bárók tulajdonában volt. Jelesül Hunyady János az, aki megvásárolja a birtokot, a barokk kastély építése pedig 1760 körül indult meg. Akkor készült el a mai épületegyüttes jobb szárnya és középső része, amit gróf Hunyady József (1873-1942) főrendi házi tag és máltai lovag 1912-től építtetett át és egészíttetett ki a neobarokk bal szárnnyal. Az épületegyüttes leginkább díszített része természetesen a középső szárny, annak is a középrizalitja volt, főpárkányán a timpanonnal. Ennek most már az enyészeté lett különleges alakú tetőzetét a csepeli Weiss Manfréd-féle gyárban előállított speciális acélgerendázat tartotta. Alatta ott van a négyszer két oszlopos, szokásos kocsifeljáró, és a főbejáraton belépve az előtér után egyből a nagy családi ebédlőbe jutnánk. Ennek bal oldalán vezetett fel a könyvtárként is használt díszterembe egy szépen faragott falépcső, amelynek korlátját ellopták mostanra. A Hunyady kastély kálváriája (sorstársaiéhoz hasonlóan) a második világháború végén kezdődött el, amikor 1944 december elejétől egészen 1945. már­cius 30-ig itt húzódott a front. A kastély előbb hadikórház lett, majd ahogyan az szokott lenni, az oroszok után a helyiek is kifosztották. Nem volt pardon, az alagsori konyha és a hozzá tartozó kamrák, valamint a manzárdban található személyzeti szállások sem kerülték el a tolvajok, rablók figyelmét. Hasonló sorsra jutott a jobb szárny végén lévő kis kápolna is, talán csak a parketta emlékeztet némely helyiségekben a régi, szép időkre.

Az is törvényszerű, hogy az államosítások után vagy gyermekotthon, esetleg szakiskola, vagy néha termelőszövetkezet, vagy gépállomás lett a főúri hajlékokból. A későbbiekben jellemző lett az idősek, fogyatékosok otthonává történő átalakítás is: a Hunyady-kastélynak ez utóbbi lett a sorsa. A Dunántúlon több helyen máig működő, fővárosi tulajdonú, értelmi fogyatékosok szociális otthonát rendezték be itt, amely egy 1986-os tűzvész után költözött ki több lépcsőben. A tetőszerkezetet megsemmisítő lángokat egyébként a fűtéskorszerűsítésen dolgozó egyik hegesztő okozta, a tűznek áldozatául esett a már említett acélgerendázat is.

Azóta ideiglenes tető van az épületen, amely a főépületnél már olyan állapotokat mutat, hogy egy nagyobb vihar nyilvánvalóan kárt okozna benne. A kastély és parkja jelenleg is eladó, ármegjelölés nélkül, a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ hirdeti.