Kultúra
Pusztaszer templomai és legendái nyomában
Rejtőzködő Magyarország 826.
A szkíták (szittyák) földjéről Levédiába érkező nomád magyar törzsek, Anonymus Gestája szerint, a „hét fejedelmi személy, amit a mai napig hét magyarnak (hetumogeri) hívnak, a helyszűkét nem tűrhetvén, tanácsot tartott. Késedelem nélkül, haddal igyekezett módját ejteni, hogy olyan földet foglaljon el magának (Pannóniában), amelyen laknia lehet. A hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a megkezdett útnak végére nem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem lesz felette. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: a mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk. Majd a fent említett férfiak mindegyike, Álmos vezérért pogány szokás szerint a saját vérét egy edénybe csorgatta, esküjét ezzel szentesítette.”
A legrégebbről ismert írott magyar históriánk 5. fejezete még nem ismerte a „szerződés” szót. Győrffy György professzor István király és műve című alapvető könyvében felvetette, hogy Álmos vezér neve leginkább a birodalom- és/vagy nép-szerző összetételű fejedelmi titulus volt. A Névtelen jegyzőnek köszönhetően megismert, akkurátusan leírt honfoglalás és kalandozás 955-ig tartott. A folyók mentén, dús legelők közelében végleg meggyökeresedett és megpihent magyarok utódai a 10. század második felétől, a 11. század elejétől kezdtek szilárd anyagból készült egyházakat építeni. Ilyen előzménynek fogható fel a Pusztaszeren 1960-ban feltárt két korai templom, amelyek jóval megelőzték a 12. század végén alapított Szermonostort. A III. Béla király (1172–1196) kancellárja, Kalán püspök idejében épített háromhajós bazilika alapfalait feltárva napfényre kerültek a korábbi alapfalak, amelyek valamikor 1070 körülire datálhatók. Magán kegyúri egyházra példa az aracsi (Szerbia) faragott kövön ábrázolt 11. századi templom, amelynek egy tornya volt, és náddal fedték a hajót.
Ópusztaszer 2200 lakosú község Csongrád megye Kisteleki járásában, tíz kilométerre Mindszenttől, harminc kilométerre északra Szegedtől, hét kilométerre az 5-ös számú főúttól. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet közepén fekszik. A fent említett, elsőként ismert Scerii nevet követően 1233-ban Zeer, 1266-ban Scer, 1282-ban megint Zeer változatban ismerhetjük egyazon helyen. Anonymus gesztájának 40. fejezetében „a görögök és bolgárok leverése után, Árpád vezér vitézei addig a mocsárig mentek, amelyet Körtvély-tónak mondanak, majd harmincnégy napig ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét. A maguk nyelvén Szerinek nevezték el, azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának”.
A szép és méltán dicső históriának az a gyönge pontja, hogy Árpád fejedelem 907-ben meghalt. A „Névtelen jegyző” gesztája azonban az 1180 és 1200 közötti években készült, tehát csaknem két évszázad telt el közben, amikorra elkészült a Bár-Kalán nemzetség „scerii monostora”.
Írott források csak a tatárjárás után időkből maradtak fenn, a későbbi krónikások pedig könnyedén kezelték a történelmi időszakokat. Az 19. század végi, ezredéves ünnepségek lázában égő nemzedék könnyen, jó szívvel magáénak tette a történetet. A helyszínen 1896-ban emlékszobrot emeltek, ma pedig itt látható Feszty Árpád hatalmas körképe. A 20. század végi ásatások végre feltárták a háromhajós bazilika, és a hozzá kapcsolódó épületek falmaradványait. Évente több tízezren zarándokolnak csoportosan és egyénileg Pusztaszerre, a hagyomány és identitás ápolására.