Pünkösdi királyság – brechti módra

Ennek örömére a hamarosan kezdődő Pécsi Országos Színházi Találkozón három változatban is megtekintheti a közönség A kaukázusi krétakört, és a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó) idei programjában is fontos szerep jutott az iskolateremtő, színházalapító író-rendezőnek. A találkozóra meghívták ugyanis a Brecht által alapított színházat, a Berliner Ensemble-t, amely szintén a mester egyik legnépszerűbb darabjának számító, A kaukázusi krétakör című darabbal érkezett Budapestre.
De a Nemzeti Színházban nem merült ki ennyiben a Brechtre való emlékezés, hiszen a 2017/2018-as évad utolsó bemutatójának is a német szerzőtől választottak alapanyagot, ám a kevéssé ismert, nehezen emészthető darabok egyikét.

A gömbfejűek és a csúcsfejűek, avagy gazdag a gazdaggal társul szívesen valójában Shakespeare-átirat, a Szeget szeggel harmincas évekbeli, furcsa tanmesévé, pontosabban rémmesévé alakított változata. A brechti elmélet, az epikus színház minden ismertetőjegyét magán viseli, mondhatnánk a par excellence, epikus dráma – ahogy Zsótér Sándor rendezése is az. Zsótér számára ráadásul nem volt ismeretlen A gömbfejűek, hiszen 2012-ben az Ódry Színpadon már megrendezte főiskolásokkal, sőt még akkor csapatát, a fordító-dramaturg Ungár Júliát és a díszlettervező Ambrus Máriát is magával hozta a Nemzetibe. A Gobbi Hilda Színpad terét kitűnően kitölti a szerepkettőzésekkel viszonylag kevés színészt megmozgató, kétszer egyórás darab, amely valóban a klasszikus brechti, társadalmi igazságtalanságokat, ideológiát és emberi sorsokat ötvöző példabeszéd. Csak a történet vége, Brecht több művével ellentétben (pél­dául a fent említett Krétakör vagy a Koldusopera) nem „happy end”.

A rosszak, az elnyomó gazdagok nem járnak pórul, a jók nem nyerik el méltó jutalmukat, és a világrend sem áll helyre, csak visszakerül eredeti állapotába. Igaz, a jókat megjelenítő szegény bérlők és gömbfejű csuhok, mint a történet egyik főszereplője, Callas, sem feltétlenül pozitív szereplők.

A gömbfejűek alapmeséje egyszerű: adott Yahoo országának Alkirálya, aki nem tud mit kezdeni a belső lázongásokkal és a közeledő háborúval, ezért ismeretlen időre eltűnik, helyét pedig átadja Angelo Iberin helytartónak, akinek ideológiája éppen kapóra jön neki. Iberin tudniillik a gömbfejű-csúcsfejű teória kitalálója, idealista filozófiájának lényege, hogy előbbiek, a csuhok az elnyomottak, akik sokkal becsületesebbek és elismerésre méltóbbak, mint utóbbiak, a csihek, akik többsége földbérlő, tehát gaz kizsákmányoló. Az egyenlőség megteremtése érdekében a csiheket üldözni kezdi, a csuhokat pedig támogatja… de persze csak addig, amíg azok érdemesnek mutatkoznak a felemelésre.

Elősorban éppen az ideológiai telítettség, valamint a politikai helyzet változásainak átlátása miatt nehéz darab A gömbfejűek, és hiába a színészek elképesztő munkája és Zsótér kreativitása, helyenként azért kissé követhetetlen, ki, mit, miért tesz vagy mond. Tény, hogy ezen az sem segít, amikor a színészek torkuk szakadtából, indokolatlanul üvöltenek: akár az Iberint játszó színinövendék Herczegh Péter, akár a lázadó földbérlő Callast alakító, egyébként zseniális Kristán Attila. Az sem teszi könnyebbé a megértést, hogy az amúgy képzeletbeli ország nem létező fővárosában játszódó történetbe Ungár Júlia fordító-dramaturg bevonta a MÁV-ot, az ELMŰ-t és 9/11-et… miközben szándékosan nincs aktualizálva a darab.

Ugyanakkor le a kalappal Zsótér Sándor és a teljes színészgárda előtt, mivel brechti szempontból kiemelkedő előadást láthatunk. Ambrus Mária bújócskázásra használható, kicsinyített városdíszleteiben tökéletes epikus színházat játszanak. Minden kötelező elem a helyén (!) van a darabban: arányosan adagolva kapjuk az elidegenítést szolgáló, Brechtnél nélkülözhetetlen songokat (Hans Eisler eredeti zenéjével), kiszólásokat, magyarázásokat. Udvaros Dorottya az Alkirály és az apácafőnöknő szerepében remek, kellően cinikus, szarkasztikus, csendes és hatásos, ahogy a végén deus ex machina igazságot szolgáltat. Öröm Voith Ágit a színpadon látni és énekelni hallani mádámként, de a fentebb már említett Kristán Attila és az egyetemi hallgató Her­czegh Péter is dicséretet érdemel. Feltétlenül ki kell emelnünk a szintén egyetemista Mészáros Martint, aki meglepően jól hozza az ügyvéd karakterét, orgánuma üdítően hat a nagy üvöltözésben.

Noha sosem lesz kedvencünk A gömbfejűek, és jellegénél fogva nem lehet elmerülni benne, de gondolkoznivalót ad, sőt, szórakoztat is – bár inkább fekete humorral. Kikapcsolódásnak nem, inkább értékes színházi élménynek mondanánk. w

Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek, avagy gazdag a gazdaggal társul szívesen (Nemzeti Színház)
rémmese
Rendezte: Zsótér Sándor
Zene: Hans Eisler