Kultúra
Pléhkrisztusok nyomában
Tanos Miklós fotói az érdi művelődési házban
Egy régi világ tanúi ezek az útmenti, sokszor kereszteződésekben álló emlékművek. A mai embereknek gyakran nincsen gondjuk arra, amit apáik odaállítottak, ezért is tett fontos dolgot Tanos Miklós, amikor megörökítette ezeket. Van köztük bádogból hajtott, cifrára vágott védőtetős, vascsőből készült keresztfára popszegeccsel felerősített vagy épp felújított, „kockás hassal” megfestve, kisüzemi, alumíniumból öntött korpusz, csillagcsavarokkal a fához rögzítve, meg bádogcsengettyűkkel, színes pléhvirágokkal és madárkákkal díszített változat, sárgára pingálva, a Jézus mellkasán pont hét csepp vérrel. De van olyan is, amelyen látszik a kopott fedőfestés alatt az élethűnek szánt színezés, és olyan, amely egyszerűen csak tetőtől talpig acélkékre van mázolva. A rossz felújítás nélkül talán szebbek maradtak volna, de a szándékot kell itt értékelni inkább. Mint ahogy a Farkaslaka és Székelyszentlélek között, a 958 méteres Gordon-tetőre 2013-ban viták után felállított kilátó esetében is: a riói Megváltó Krisztus székely változatának szánt huszonkét méter magas szobor nem feltétlenül az esztétikumával lopja be magát a szívünkbe, hanem egyszerűen a létével.