Otthonteremtési kísérlet festményekkel és tárgyakkal

A művész nemegyszer dolgozik óriás méretben (Fotó: Ficsor Márton)

A marosvásárhelyi születésű, negyvenes éveinek elején járó festőművész, Herman Levente saját bevallása szerint huszonhárom éve folyamatosan költözködik, 2011-ben például egy év alatt tizenegy helyen is lakott. Menj haza című, a Várfok Galéria Project Roomjában összeállított kiállításának központi kérdése lett hát az otthonkeresés, a szó szoros és szimbolikus értelmében is. A tárlatnak otthont adó félszuterén egy kis lakás intim terévé alakul át, a festmények, megfestett berendezési tárgyak és a térben elhelyezett kellékek biztosítják ezt az érzetet.

Egy olyan fiatalember élete jelenik meg itt nyomokban, aki ugyan a Képzőművészeti Egyetemen diplomázott 2000-ben, de azóta volt napszámos, rakodómunkás, díszletező, lufiárus, utcazenész, kőműves, asztalos, hangszerbolti eladó, kőrestaurátor, csapos, kertész, snellező (gyorsportrérajzoló), írt verset, sminkelt színházban, rendezett filmet, de gyártott hintalovakat is. És persze tanított rajzszakkörben, főiskolán, egyetemen, minden volt tehát, de leginkább olyan valaki, aki egy pillanatra sem unatkozott még életében.

Olyan művész, aki a gyermekkori szépségeket a szívébe zárva csöppent bele a sivár való világba, amely legtöbbször ipari tájak formájában jelenik meg sokszor nagyméretű, 180x200-as olajfestményein.

Itt van mindjárt a Térfigyelő kamera című idei munkája, amelyen a napszemüveges, nyugdíjas asszonyt látjuk Ringo feliratú retropólóban az ablakban könyökölni. Poén, persze, hogy poén, de mellette már ott van egy másik képen Báróné Dutz Aranka háza, háttérben az ipari tájat megvilágító teliholddal, pontosabban az, ami maradt belőle: az utcafronti falak és az üresen ásító ablakkeretek.

Hogy ki lehetett ez a Dutz Aranka, azt talán még Herman Levente sem tudja, vagy talán éppen egyik albérletével szemben volt ez a széteső ház, ott hallhatott valami történetet. Csak sejteni lehet, mely ház ablakából láthatta azt az ék alakú épülettömböt, amelyet Gostat bevásárlóközpont címmel festett meg. Őszi időben járunk, a tökéletes perspektívájú épületegyüttes előtt elsárgult leveleket kavar a szél. A feliratokból következtetve Erdélyben, tehát a múltban jár a festő, és a múltat idézik a falra akasztott katonafényképek is, a román hadsereg egyenruhájába bújtatott alakokkal.

Költözéskor a könyveit is cipeli mindig magával az ember, Herman Levente most inkább megfestette azokat. Gerincükön ott sorakoznak a témák: Erdély, Kommunizmus, Liberalizmus, no és Márai, József Attila, valamint Orwell 1984-e. És akkor már a konyhába is bepillantunk, parajdi só, bravúrosan megfestett lilahagyma és „tejbe”, fehér festékbe ragadt rovarok: darázs, „lószúnyog”, pók vár bennünket. Utóbbi képnek Tejfakasztó a címe, s talán itt is van egy történet, a kép készítésekor felidéződtek ízek és illatok is, csupa múlandó dolog.

A kiállítást július 29-ig lehet megnézni, a Várfok utca 14.-be kell becsöngetni érte.