Ördög a részletekben

Gubás Gabi, Földes Tamás és Szabó P. Szilveszter is lebilincselő alakítást nyújt (Fotó: Nagy István Dániel)

Vannak olyan darabok, amelyeket nem kell aktualizálni, sem rendezői vagy dramaturgiai fogásokkal újraértelmezni, mert örökérvé­nyűen szólnak az emberi természetről, így nem szükséges nagyszabású látvány vagy más színpadi mutatvány. Ilyen Molnár Ferenc Az ördög című vígjátéka is, amely a szerző egyik legsikerültebb és leggyakrabban játszott műve, s amelyet péntek este négy év után ismét bemutattak a Karinthy Színházban.

A darab egyszerre szól a hűségről, a kísértésről és a vágy természetéről, miközben a leghumorosabb és legmegkapóbb Molnár-darabok egyike. A fordulatokban gazdag szerelmi történet egy olyan Faust-parafrázis, amelynek középpontjában a férfi-nő kapcsolat áll. Alaphelyzete, hogy a híres portréfestőnek, Jánosnak (Szabó P. Szilveszter) le kell festenie barátjának feleségét (Gubás Gabi), aki történetesen kamaszkori szerelme volt. A két fiatal igyekszik eleget tenni az erkölcsi szabályoknak a kényes helyzetben, ám időközben felbukkan maga az Ördög (Földes Tamás), aki a manipulációs technikák széles tárházával próbálja rávenni őket, hogy a morális szabályok helyett inkább vágyaiknak engedelmeskedjenek.

A Karinthy Színház előadása, amelyet Balikó Tamás 2013-as rendezése nyomán most Szabó P. Szilveszter állított színpadra, hűen adja vissza a vígjáték éleslátó humorát és szellemes ötleteit. Mivel a középpontban a pergő dialógusok és a találó kiszólások állnak, a látványos rendezői megoldások helyett sokkal inkább a színészi játék került előtérbe ebben a feldolgozásban is. Az alkotók törekedtek a korhű ábrázolásmódra: mind Horesnyi Balázs képeskönyvszerű díszlete, mind Pilinyi Márta gyönyörű jelmezei a múlt századfordulót idézték. A darab érdekessége ugyanakkor éppen az, hogy bár sokat változtak a társadalmi normák az elmúlt száz év alatt, a vígjáték által felvetett problémák mégis nagyon mainak hatnak, ahogy Molnár Ferenc lendületes párbeszédei, találó álaforizmái, humoros szójátékai is. Hogy ez ma, a huszonegyedik században is működik, abban nem csak Molnár mély emberismeretének van szerepe, hanem annak is, hogy a fő- és mellékszereplők egyaránt nagyon jó ritmusban, remek poentírozással játszanak, teret hagyva a szövegben rejlő dinamikának.

Bár a háromfelvonásos előadás csaknem három óráig tart, úgy tűnik, mintha hamar véget érne, s ez nagyban köszönhető a színészek remek, koncentrált összmunkájának és lebilincselő színpadi jelenlétének. A Jolánt alakító Gubás Gabi könnyed természetességgel formálja meg a vágyaival küzdő, saját gondolatai elől menekülő szerelmes fiatalasszonyt. Szabó P. Szilveszter határozott, erős játékkal és jó ritmusérzékkel jeleníti meg a rokonszenves, ugyanakkor kissé megbízhatatlan művészt, míg Földes Tamás kellő humorral ábrázolja az egyszerre cinikus, bölcs, kiismerhetetlen és manipulatív ördögöt. A darab színrevitele egyszerű, csak néhány fényjáték, egy-egy szívdobbanás jelzi olykor a misztikumot, amely az ördög felbukkanásával jár. Sokkal érdekesebb viszont, hogy módszerei ellenére is mennyire szimpatikussá válik a „gonosz”, aki az egyetlen, aki a társadalmi normáknak való megfelelés helyett a boldogság pártján áll.